– Több dzsihadista terrortámadás is történt Franciaországban az elmúlt hetekben. Mennyire van közel Franciaország ahhoz a polgárháborús disztópiához, amit a Gerilla című könyvében leírt?
– Sajnos már évek óta disztópiában élünk. Az egyik oldalon a vezetőnk és a média jó szándéka, a másikon pedig a valóság: a terrortámadások, az elharapózó bűnözés, a korábban nem tapasztalt bizonytalanság, a biztonságérzet hiánya. Néhány nappal Samuel Paty lefejezése előtt a vezetőink még arról vitáztak, nem túl durva-e az elvadulás, azaz ensauvagement szó használata. Éppen erre mutatok rá a könyveimben is. Itt az ideje, hogy a vezetőink leszálljanak közénk a párhuzamos világukból, és a tényekkel foglalkozzanak. Kommunikáció és közpénzosztogatás helyett konkrét lépéseket kell végre tenni a tömeges bevándorlás ellen, amelytől évtizedek óta szenved az országunk, és a társadalom nagy része ellenzi.
– Elveszett Franciaország, vagy meg lehet még fordítani a negatív tendenciákat?
– Mindig azt látjuk, hogy a közvélemény egyre türelmetlenebb ezekben a kérdésekben, szóval a vezetőink nem folytathatják úgy, mintha minden rendben lenne a migrációs rendszerrel. Csakhogy a saját csapdájukba esnek, hiszen inkább a médiának és Brüsszelnek akarnak megfelelni, csak szimbolikus lépéseket tesznek. Szerintem nem valószínű, hogy a helyzet jobbra fordul, amíg a franciák nem kérdőjelezik meg a legitimitását ennek a rendszernek, ami néhány év alatt a katasztrófa szélére sodort egy virágzó országot. Naponta százhúsz késelést regisztrál a rendőrség. Ebben a vitában a franciák állnak szemben a franciákkal, ők tudnak megálljt parancsolni, amíg nem késő.
– Milyennek tartja a kormány integrációs és bevándorláspolitikáját?
– Ezek a politikák főleg csak szavakból állnak. Korlátozásról, szabályozásról, asszimilációról beszélünk, de mindez már rég túlhaladott. Nem asszimilálhatunk több millió embert, akik egy, a mienktől teljesen különböző kultúrából jönnek. Mi több, a közösségi átcsoportosulás miatt jellemzően a helyiek asszimilálódnak a bevándorlókhoz azokban a kerületekben, ahol ők vannak már többségben. Nagyon egyszerű lenne egyébként kontrollálni, sőt visszafordítani a bevándorlást, ha az állam megvonná a segélyeket és támogatásokat, nem osztogatná a letelepedési engedélyeket, és végre kitoloncolná az illegális bevándorlókat.
– Mit tanácsolna az olyan közép-európai országoknak, mint Magyarország a bevándorlás és integráció kérdésében?
– Következetesen ragaszkodjanak ahhoz az úthoz, amin járnak, bármibe kerül is. Ne adják meg magukat a globális progresszivizmus zsarolásának, még ha napról napra nő is a nyomás. Az emberek a nemzet lelke. Tartózkodniuk kell azoktól az őrült ideológiáktól, amelyek ellenségnek tekintik őket, és semmi mást nem hoznak, mint káoszt és megosztottságot.
