– Február elsejétől kormánybiztosként felel a felsőoktatás strukturális átalakításért. Mit szólt a felkéréshez?
– Emberes feladatot kaptam, azt gondolom, hiszen a tét óriási. A kérdés, hogy a hazai felsőoktatás képes-e a digitális, illetve globális változások által megkövetelt történelmi kihívásoknak megfelelni. Az intellektuális tőkébe való beruházás Magyarország versenyképességnek a záloga, ezért az elmúlt években már többször is megpróbálták kicsit felkavarni az állóvizet, eddig nem túl sikeresen. Azt szoktam mondani, hogy a mai magyar felsőoktatást a „lex minimi” kompromisszuma jellemzi, ez a középszer pedig sajnos az intézmények nagy részét lehúzta. Mindezek ellenére vannak kiugróan szép teljesítmények, az alacsonyan fizetett oktatók közül sokan kiteszik a lelküket, de összességében a hazai felsőoktatás lemaradt a világ élmezőnyében, sőt még Közép-Európában is.
– Borús képet fest. Pedig a 2014-es stratégia már sok lehetséges fejlesztési irányt előrevetített.
– Világossá vált, hogy nem szabad olyan struktúrába pénzt költeni, amelyik nem tudja hozni az elvárt minőséget. 2014 után Palkovics László miniszter a kancellária-rendszer bevezetésével már próbálta racionalizálni az egyetemi gazdálkodást. A konzisztóriumok felállításával egyre több piaci szereplő került be a döntéshozatalba. Amikor a kormány elfogadta a Fokozatváltás a felsőoktatásban című ágazati stratégiát, akkor a megváltozott piaci környezetbe akarta megfeleltetni a felsőoktatást. Az ott megfogalmazott lépések pedig most ölthetnek testet, hiszen a vagyonkezelő alapítványok létrehozásával éppen ennek a feltételeit teremtette meg a kormány. Véleményem szerint a mostani változás történelmi kihívás és egyben nemzetstratégiai kérdés, ezért nagyon nem mindegy, hogyan használjuk fel az előttünk álló időszakban ideáramló, igen jelentős forrásokat. Én a magyar tudástőke színvonalának emelését szolgáló egyetemi modellváltás koordinálására kaptam felkérést, amelyet az egyetemekhez kötődő életpályám miatt nehéz lett volna visszautasítani.
– Számít valamelyik intézménynél komolyabb ellenállásra?
– A politikai viták az SZFE kapcsán éleződtek ki és a nagy vidéki egyetemek csatlakozási szándékának bejelentése után sokak számára világossá vált, hogy napjaink egyik legnagyobb kihívásáról van szó. A legfontosabb, hogy az egyetemi menedzsmentet, az oktatókat és a hallgatókat is érdekeltté tegyük a változásokban. Tudatosítani kell az érintettekben, hogy a most létrejövő alapítványok közérdekűek és közcélúak. Természetes, hogy ahol változás indul, ott az emberekben keletkezik egyfajta félelem, bizonytalanság. Addig, míg az állam biztonságos finanszírozására folyamatosan lehetett számítani, sokan hátratették a kezüket, mert úgyis megjön majd a pénz. Nem magas ugyan a fizetés, de nem is kell érte megszakadni, aki pedig többet akart, inkább vállalt némi pluszmunkát, mellékállást máshol. Szeretnénk visszaadni a tudás elismerését és az iskolateremtő tanáregyéniségek megbecsülését.
A teljes Magyar Nemzet-interjú IDE kattintva olvasható.