E szervezetek munkásságának jellemzője, hogy meghatározó közéleti kérdésekkel összefüggésben (illegális migráció, börtönbiznisz, jogállamiság) igyekeznek beavatkozni a magyar belpolitikai viszonyokba. Miután a Magyar Helsinki Bizottság mind a szervezettségét, mind az anyagi erőforrásait tekintve kiemelkedik a többi hasonló lobbiformáció közül, célszerű közelebbről megvizsgálni a 2019-ben kifejtett tevékenységét, kitérve e szervezet pénzügyi hátterére is.
Magyarország évek óta küzdelmet folytat – a magyar polgárok biztonságának megőrzése érdekében – a kontrollálatlan migrációval szemben, ezért az európai baloldal és egyes nyugat-európai jobboldali, bevándorláspárti szövetségesei támadásainak kereszttüzébe került. Ez utóbbi politikai erők 2018 őszén a Sargentini-jelentés – jogi szempontból vitatható körülmények közötti – elfogadásával jogállamisági eljárást indítottak hazánkkal szemben azzal a szándékkal, hogy szankcionálják Magyarországot az illegális migráció kapcsán képviselt markáns álláspontja miatt. A Magyar Helsinki Bizottság ezzel összefüggésben – többek között a TASZ, az Amnesty International és a Transparency International közreműködésével – közzétett egy angol nyelvű „tisztázó anyagot”, amely a hazánkat támadó jelentés védelmében készült. Az említett dokumentum kiadása után (amely egyebek mellett az NGO-k és a migránsok helyzetével, továbbá az LMBTQ-közösség jogaival foglalkozik), a szóban forgó lobbiszervezetek „közös nyilvános beszélgetéseket” tartottak Budapesten és több megyeszékhelyen is, melyek keretében a magyar kormányzat Sargentini-jelentésre adott, közel 160 oldalas válaszát igyekeztek megcáfolni. Egyrészt kérdésként merül fel, hogy egy választói felhatalmazással nem rendelkező formáció legitim szereplője lehet-e a Brüsszel és Magyarország közötti politikai vitáknak? Másfelől mennyiben helyénvaló az említett NGO-k részéről a külföldi (adott esetben tengerentúli) finanszírozóik érdekeinek artikulálása a magyar polgárok jogos elvárásaival szemben?
Nem újkeletű jelenség, hogy az amerikai milliárdos spekuláns, Soros György érdekeltségébe tartozó NGO-hálózat a bűncselekmények áldozatainak védelme helyett az elítélt bűnelkövetők érdekeit helyezi előtérbe. Nem volt ez másként a Helsinki Bizottság tavalyi tevékenysége során sem. A szervezet
az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folytatott pereskedéssel,
a közel 10 év alatt készített 77 börtönjelentésével,
a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BvOP) támadásával,
továbbá a „nemzetközi szakmai közvélemény” tájékoztatását célzó anyagával (amely többek között a fogvatartottak helyzetéről szól)
nyilvánvalóvá tette, hogy számukra az anyagi, illetve a politikai és ideológiai szempontok előrébb valók, mint a magyar társadalom igazságérzete, valamint az áldozatok jogos igényeinek felkarolása.
Ugyancsak nem meglepő, hogy a Helsinki Bizottság továbbra is kiemelt figyelmet fordít a migráció ösztönzésére. Állításuk szerint ők az egyetlen hazai nem kormányzati szervezet, amely az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság partnereként ingyenes jogi segítséget nyújt a hazánkban menedéket kérő személyeknek: 2019-ben a Helsinki Menekültügyi Programjának ügyvédei és jogászai 864 embert láttak el ingyenes jogi tanácsokkal. Ezen felül a szervezet a magyar menekültügyi hatóság – nézetük szerint „igazságtalan elutasító” – döntéseivel szemben a hazai bíróságokhoz, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, továbbá saját bevallásuk szerint minden más európai NGO-nál több ügyben járnak el az Európai Unió luxemburgi bíróságán. Szemmel láthatóan az amerikai tőzsdespekuláns magyarországi szövetségesei nem kívánnak tudomást venni arról, hogy a magyar választók Európa – és benne hazánk – hagyományos, keresztény arculatának megőrzését, az ország biztonságának garantálását, valamint az illegális migráció megfékezését elsődleges fontosságúnak tartják.
Fontos megjegyezni, hogy a szervezet pénzügyi háttere magyarázatot ad az előbb felvázolt közéleti kérdésekkel kapcsolatos álláspontjukra. 2019-ben a Helsinki Bizottság bevételeinek alig több mint 3 százaléka származott SZJA-felajánlásokból illetve magánszemélyek adományaiból, ezzel szemben az NGO-któl, az Európai Bizottságtól, valamint az ENSZ-től juttatatott források aránya 85 százalékra tehető. Többek között a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány 81 millió forintot nyújtott a szervezet alaptevékenységéhez, míg az ugyancsak Soroshoz kötődő Sigrid Rausing Trust és Oak Alapítvány összesen 108 millió forintot biztosított a részükre általános támogatásként. Az adományozók között feltűnik még – egyebek mellett – az Európai Integrációs és Migrációs Program (EPIM), a Holland Menekültügyi Tanács, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is.
Mindezek fényében elmondható, hogy a Magyar Helsinki Bizottság – az egyéb külföldről finanszírozott lobbiszervezetekkel karöltve – továbbra is nemzetközi fórumokon, döntően nemzetközi forrásokból törekszik lejáratni Magyarországot. Azonban a magyar választók felhatalmazásának hiánya a külföldi szövetségesek elvi és anyagi támogatásával nem pótolható.
Századvég
