Beléptél egy digitális polgári körbe. Melyikbe?
Gyopáros Alpár hívott meg, hogy a Vidéki Digitális Polgári Kör munkáját segítsem.
Miért érezted szükségét, hogy jelen legyél a Vidéki Digitális Polgári Körben?
Kis településen élek. Munkáim városokba és természetesen jórészt kis településekre is szólítanak. Előfordul, hogy az egész ország területén egy hónap leforgása alatt háromezer kilométert is megteszek. Ebből úgy sejtem, hogy rálátásom van a különböző tájegységekre, fontos ezeket a csodálatos helyeket, történeteket megismertetni másokkal. Felsorolni sem tudom, hogy mennyi érték, nagy előd van körülöttünk. Nekem nagy előd a gazdaasszony is, a kádár mester is, a cipész és a bognár, Szalai esperes úr Halimbán, Zelenyák János, a „szegények gyógyítója”, a lekéri plébános, Bródy csodálatos találmánya: a „kripton” Csingerben, Szalvai tanár úr, a paprika nemesítője a Kurca partján, Szegedy Róza Badacsonyból, akinek köszönhetjük Kisfaludy Sándort, Deák Ferenc Söjtörről, Nagyváthy János Keszthely mellől, Lippay János Pozsonyból, Pápay Páriz Ferenc Debrecen mellől, Szabó Lajos atya Adonyból.
Gondoltad, hogy ekkora paláver lesz belőle?
Nem gondoltam. A vidék kérdésköre egy nagyon szerteágazó, aktuális feladat. Van, akiben ennek a kimondása vagy a megemlítése is értetlenséget szül.
A digitális teret hogyan használod fel?
A személyes találkozásokban hiszek, abban, hogy bele tudjunk egymás szemébe nézni. Abban, hogy egymás felé fordulva tudjunk beszélni, vitatkozni, kérdéseket feltenni.
Ez mitől lesz digitális kommunikáció?
A digitális közösségi térben sokszor pontatlanok és zavarosak az információk. Ahol valós, megélt helyzetekkel találkozom, azt én a mozgóképi tudásommal „kis talicskával” beszállítom a digitális térbe.
A teljes interjú a Magyar Nemzet oldalán olvasható.
Fotó: bing.com
