Orbán: Ez egy új kor kezdete

A kormány befejezte azt, amit elődei az Országház köré álmodtak, és meg is tehette, mert a választóktól felhatalmazást kapott rá mondta Tisza István szobrának felavatásakor Orbán Viktor. A kormányfő szerint az 1934. április 22-én felállított, majd 1945-ben lerombolt szoborkompozíció sokkal erősebben összefonódott a néhai magyar miniszterelnök sorsával, mint ahogy azt alkotói eredetileg gondolták volna. „Az első tragédia Tisza István meggyilkolásával, míg a második szobrának ledöntésével kezdődött el. Mindez nemcsak azt mutatja, hogy a magyar történelem igazi formálói gyakran mártírokká válnak, hanem azt is, hogy van, akit nem elég egyszer megölni” – mondta Orbán Viktor.

A miniszterelnök azt mondta: Tisza István úgy gondolta, hogy a munka oldalán álló pártnak nem kell kommunistának lennie, hanem lehet nemzeti is. Harcot indított az ellen, hogy a liberalizmus és szocializmus eszméinek hangoztatói, miként sajnálják le és tartják divatjamúlt dolognak a nemzetre alapozott politikát. Ezzel szemben a volt miniszterelnök végig kiállt a dualizmus oldalán, mert reálpolitikusként pontosan tudta, hogy a monarchia alternatívája csak az anarchia lehetne. Tisza István gondolataiból kiindulva Orbán Viktor ismét utalt az Európai Unióval szemben vívott magyar szabadságharcra is. „Ma, amikor ismét önjelölt demokraták védik tőlünk a demokráciát, és valami ködös tartalmú európaiság nevében verik el rajtunk a port, csak azért, mert nem fogadjuk el kritikátlanul mindazt, amit Európa nevében brüsszeli bürokraták közölnek velünk, ugyanazt mondhatjuk, mint Tisza István, idézem őt: töredelmesen bevalljuk, mi nemzeti alapon állunk” – tette hozzá a kormányfő.

Orbán Viktor reményét fejezte ki, hogy ha Tisza meggyilkolása, majd emlékművének lerombolása egy-egy nemzetvesztő korszak kezdete volt, akkor szobrának újraállítása egy új nemzetépítő folyamat szimbóluma lehet. „Nagy lehetőségek, nagy tettek, nagy elődök, nagy elszánások, miért ne adódhatnának össze egy nemzetegyesítő korszakká? Miért is ne következhetne a darabjaira hullott liberális korszak után egy felívelő és lelkesítő nemzeti korszak? És miért volna lehetetlen, hogy ennek véghez viteléhez éppen bennünket, ma élő magyarokat választott ki a gondviselés? Akárhogy is legyen, egy dolgot biztosan állíthatunk: a mai napon olyat cselekedtünk, amelyet büszkén idézhetnek majd fel az utánunk következő lelkes hazafiak. Főhajtás, tisztelet, dicsőség és hála Tisza Istvánnak, a magyarok miniszterelnökének” – zárta gondolatait a miniszterelnök.