A Nagyothalló Isten. Ez volt a témája az egyik csoportfoglalkozásnak a váci egyházmegye nagyothallóknak szervezett lelkigyakorlatán. Bár a magyar társadalom kevesebb mint egy százaléka tartozik ebbe a csoportba, a siketek és nagyothallók száma az elmúlt években emelkedik. A váci egyházmegye egyik diakónusa maga is érintett, ezért gondolta úgy, hogy siketeknek és nagyothallóknak szervez lelkigyakorlatot.
„Fontos, hogy mi is hallassuk a hangunk az egyházban. Ne azt várjuk, hogy majd valaki segít rajtunk, karba tett kézzel várva ezt, hanem igenis tegyük meg a magunk lépéseit. Vegyenek észre minket. Ugyanolyan emberek vagyunk. Ez a lelkigyakorlat is olyan, mint egy hallóknak szervezett, nincs külön speciális téma, hanem az a lényeg, hogy akadálymentes” – mondta Lauer Tamás, diakónus, szervező.
A különböző előadások és csoportbeszélgetések több módon is követhetők voltak. Volt szövegkivetítő, és jeltolmács is. A háromnapos lelkigyakorlat nemcsak vallási, de gyakorlati szempontból is sokat jelentett a részt vevőknek.
„Amikor így együtt vagyunk, és ezt a szabadságot megéljük, hogy elfogadjuk egymást olyannak, amilyen, akkor amikor visszamegyek a saját munkahelyemre, vagy a városomba, akkor ez meglátszik rajtam” – mondta Szafranszky Tünde.
A siketek és nagyothallók helyzetén sokat javított a 21. század technológiája, de társadalmi elfogadottságuk és intézményi ellátottságuk még fejlesztésre szorul.
