2024. 04. 17. Szerda Rudolf napja
Jelenleg a TV-ben:

Napi aktuális

Következik:

Hazahúzó 01:00

„Megkeresnek minket, hogy a kezükbe nyomjuk az AK-47-est”

2017. november 8., szerda 18:33, frissítve: szerda 21:59

A kormány Soros-terves fórumsorozata után hasonló programsorozatot indít a Migration Aid is, amelyen a menekültügyben dolgozó szakemberek mellett itt élő menekülteket is lehet kérdezni. A sorozat első, etyeki állomására a Hírtv.hu is elment.

Az őcsényi eset után ismét lakossági fórumot tartott egy kisebb településen a Migration Aid, amelyen ezúttal egy afgán férfi és az egyik magyarországi muszlim vallási egyesület tagja is részt vett. Kérdésünkre Siewert András, a Migration Aid elnöke elmondta, még több hasonló fórumot szerveznek, elsősorban olyan helyekre készülnek, ahol meghívást kapnak helyi civilektől. Két, szintén kisebb Pest megyei településen már szervezik a rendezvényt, mondta.

Az őcsényi fiaskóval szemben az etyeki rendezvényen nem szabadultak el az indulatok, sőt kimondottan kulturált beszélgetés kerekedett. Ebben talán az is szerepet játszhatott, hogy ezúttal a fórumot nem előzte meg olyan tudatos helyi hisztériakeltés, mint a Tolna megyei faluban, ezzel együtt az elmúlt két év kormányzati kampányai és a félelem hatása érezhető volt. 

Pedig menekültek üdültetése Etyeken is felmerült: Kovács Ágnes, az egyik helyi szervező arról beszélt, hogy az őcsényi eset után beszéltek arról, hogy az egyik menekült családot ott lássák vendégül. Erre végül nem került sor, inkább arra jutottak, hogy „az időben visszafele kellene menni”, és előbb a menekültválság okairól kellene beszélgetést szervezni.

A válság előtti szinten a menedékkérők száma

Erről a háttérről a legtöbbet Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa beszélt. Léderer előadását egy idézettel kezdte, amely arról szólt, hogy az államnak kötelessége befogadni azokat, akik valóban menekülnek. Kisebb meglepetést okozva elárulta, hogy az idézet nem az EU vagy az ENSZ valamilyen okmányából, hanem Magyarország alaptörvényéből származik.

Hangsúlyozta, hogy a menedékkérők száma – miközben a médiából folyamatosan a migránsokról hallunk – Magyarországon a 2015-ös hullám után minimálisra csökkent. A Belügyminisztérium hivatalos adatai szerint idén 2725 menedékkérelmet nyújtottak be, amelyek többségét elutasították, január óta körülbelül 800-an kaptak valamilyen státust, leginkább oltalmazottit. Később elhangzott, hogy az elismert menekülteknek a nagy része valójában nem marad Magyarországon, hanem továbbmegy Nyugat-Európába. A menekültek körülbelül 90 százaléka tesz így, azaz nagyjából 70-80 menekült költözhetett idén ide. Persze három év múlva az ő tartózkodási engedélyüket is fölülvizsgálják: a menekültstátus nem jelent állampolgárságot, és ha az illető hazájában már nincs háborús helyzet vagy üldöztetés, megszűnik.

 

Tekintve, hogy Magyarország mennyire nem célországa a bevándorlásnak, tulajdonképpen abszurd, ahogyan az etyeki fórum résztvevői, javarészt idős emberek lelkesen vitatkoztak arról, fogadjunk-e be menekülteket, vagy hogy lesznek-e problémák a magyarok és a közel-keletiek együttéléséből. Egy idősebb hölgy a fórum vége felé meg is jegyezte: Etyeken még senki nem látott eddig se migránst, se menekültet. „Néhány család gyereke tanul vagy dolgozik Nyugat-Európában, legfeljebb onnan van egy-két tapasztalat másodkézből” – jelentette ki. Csak a tévében, újságokban, Soros-plakátokon másról sem hallanak, például arról sem, hogy valójában mennyire kevés menekült szeretne Magyarországra bevándorolni. „Minden hülyeséget, mint a kormánypropaganda, elhiszünk, azért félünk. Ne őrüljünk már meg!” – fogalmazott.

Helyes és elfogadható a kerítés a Helsinki munkatársa szerint

Léderer András, aki maga is foglalkozik menedékkérők folyamatban lévő ügyeivel, elmondta, hogyan zajlik egy menekültügyi eljárás. A sztereotípiák, hogy nem mindenkiről lehet tudni, hogy valóban háborús övezetből jött-e, legfeljebb a menedékkérőkre igazak, a már elismert menekültekre nem, mivel Belügyminisztérium alá tartozó Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal alaposan ellenőrzi, igaz-e az, amit mondanak. „Például ha Etyekről kellene menekülni, és azt állítaná, hogy onnan jött, akkor utánanéznének Etyeknek, kapcsolatba lépnének ottaniakkal, majd a menedékkérőt többször meginterjúvolnák. Itt olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeket csak olyan tudhat, aki tényleg onnan jött, például hogy milyen út vezet az óvodához, milyen színű a templom stb. Az ellenőrzés folyamata nagyon sokáig tart, egy ügyfelük, aki orosz politikai menekült, két éve adott be kérelmet, és vár az elbírálásra.”

Itt került szóba az is, hogy sokan dokumentumok nélkül érkeznek: Léderer szerint ez is tévhit, ennél jellemzőbb az, hogy nincsenek megfelelő dokumentumaik, főleg azért, mert egyes szegényebb országban, például Afganisztánban személyi igazolványként sokan csak nyomtatott papírlapot kapnak, amelyet könnyen lehet hamisítani, éppen ezért az európai hatóságok önmagában nem is fogadják el. Ilyen esetekben egyéb papírokat, digitális dokumentumokat is elkérnek, például otthonra küldött leveleket, fotókat, amelyeket szintén megvizsgálnak az eljárás során – mondta Léderer.

 
Bevándorlók sátrai a szerb–magyar határon, a röszkei tranzitállomás előtt
Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa a határkerítésről azt mondta, „helyes és elfogadható, hogy ellenőrzi az ország a határokat”, bírálta viszont a tranzitzónák rendszerét, illetve általában az uniós határpolitikát. Szerinte a probléma az, hogy a fennálló rendszer olyanokat is illegalitásba kényszerít, akik jogosultak lennének a védelemre, de hajlandók kivárni a többéves várakozási időt. „A gond az, hogy csak a tranzitzónában lehet beadni a kérelmet, régebben lehetett például a repülőtéren vagy a rendőrségen is. Emiatt hatalmas torlódás alakul ki, különösen mivel egyszerre tíz ember nyújthat be menedékkérelmet egy nap. Emiatt még a családoknak is, amelyek előnyt élveznek, másfél évükbe telhet a kérvény benyújtása, és ugyanennyibe az elbírálás” – mutatott rá. Szó esett a családegyesítésről is, ami Léderer elmondása szerint nem úgy működik, hogy „Ali idehozza a harminc feleségét és az unokatestvéreit”, csupán a közeli hozzátartozók jöhetnek, ők is csak akkor, ha veszélyben vannak – tehát ugyanúgy végig kell menniük a menekültügyi eljáráson –, vagy ha nem tudnak gondoskodni önmagukról.

Nem látjuk, de az embercsempészet nem szűnt meg

Siewert András szintén azt mondta, hogy a hosszú várakozási idő az embercsempészek – akikről messzemenően elítélően nyilatkozott, megemlítve, hogy jelentős részük a drog- és fegyvercsempészetet is uraló bűnszervezetekből kerül ki – malmára hajtja a vizet, hiszen a kilátástalanságban, munka, iskola nélkül várakozókat könnyebb meggyőzniük arról, hogy inkább irreguláris módon, máshol próbálkozzanak.

Léderer szerint a 2015-ös válságot is hasonló helyzet indította el, amikor a szíriai háború menekültjei továbbindultak a török menekülttáborokból. „Törökországban valóban biztonságban vannak fizikailag, a probléma az, hogy nincsenek meg normális élet feltételei: munkahely, normális lakás, iskola, a táborokban csak vegetálni lehetett, ki tudja, meddig” – fogalmazott. Egyébként az EU több új programja már épp arra irányul, hogy a szír menekültek Törökországban álláshoz jussanak és tanulhassanak, hogy ne ismétlődhessen meg a 2015-ös hullám.

Siewert András szerint a kerítés ellenére továbbra is erős az embercsempészet Magyarországon keresztül, becslése szerint nyolc-tízszerese a reguláris bevándorlásnak. Itt be is mutatott egy videót, amelyen az látható, hogy egy létrán át több tucat ember mászik át a határkerítésen, illetve Románia felől jelentős az autóval végzett csempészés, amiről leginkább csak akkor hallunk, ha a sofőr balesetet szenved, így utasaival együtt lebukik. Siewert szerint annak, hogy erről nem hallunk – amellett, hogy a bevándorlóknak nem célországa Magyarország – az is az oka, hogy „a belügyi dolgozók nem mernek erről a feletteseiknek beszélni, mert az a politikai álláspont, hogy e kerítés megállított mindenkit. Valójában az igazán intenzív migráció a Törökország­–EU megállapodás miatt állt le, miután a törökök keményen felléptek az embercsempészek ellen” – jelentette ki.

Terrorizmusról és zoofíliáról kérdezték az afgán menekültet

Röviden beszélt – a hallható nyelvi nehézségek miatt is – az előadásra elhívott, Nasrad nevű afgán menekült. Ő négy éve kapott menedékjogot, jelenleg Magyarországon dolgozik autószerelőként. A legbizarrabb kérdéseket egyértelműen ő kapta: az egyik vendég arról beszélt neki, hogy úgy hallotta, Afganisztánban olyan szórólapok terjednek, amelyben szamarakkal való közösülésre biztatják a férfiakat. Hogy pontosan mi volt a kérdése, az nem volt nyilvánvaló.

Másvalaki arról kérdezte, mi a véleménye a terrorizmusról, mire azt mondta, Afganisztánban gyakoriak a terrorcselekmények, szerinte nem igazi muszlimok az elkövetők. Válaszolt egy olyan állításra is, miszerint az iszlám követői kereszténygyűlölők, „nem hajlandók templomba betenni a lábukat”: azt mondta, ő kedveli, hogy „itt más kultúra van”, mint Afganisztánban, nincs szándéka megtéríteni senkit. Ugyanerre a felvetésre az egyik helyi lakos válaszolt, aki elmondta, hogy családjával áttért az iszlámra, gyerekei azonban katolikus iskolába járnak.

„A Betyárseregből többen kimondták a sahadát”

A terrorizmusról kapott kérdéseket Káldos János, a Magyarországi Muszlimok Egyházának tagja is. Mint mondta, a honi muszlimok többsége még a szocialista időkben érkezett, mindenféle egyetemi programok során, emiatt a nagy részük az átlagnál jobban képzett, és elég jómódú, vagyis nem hasonlíthatók össze a nyugat-európai muszlim közösségekkel.

Káldos elmondása szerint szélsőséges véleményekkel nem vallási vonalon találkozott a közösségben, azt viszont tapasztalta, hogy a szíriai háború kapcsán egymással szemben előtörtek az indulatok. „Például ha valakinek a szülőfaluját lebombázta a rezsim, az gyűlöli azt, akiről tudja, hogy Aszad-párti, illetve a kurdok és arabok között nőtt a feszültség a közelmúltban. De a többségi társadalommal szembeni indulatokat nem tapasztaltam.” Találkozott viszont, ahogy ő mondta, „futóbolondokkal” a betérni vágyók között. „Néha megkeresnek minket olyan magyarok, évente egy-kettő, akik pszichiátriai betegségekben szenvednek, és hallották a médiában, hogy mi, muszlimok terroristák vagyunk, ő pedig vágyik az erőszakra, és várja, hogy a kezébe nyomjuk az AK-47-est” – fogalmazott.

 
Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője az Erő és Elszántság Mozgalom megalapításakor. Káldos János szerint a szélsőséges iszlám imponált a magyar szélsőjobb szereplőinek
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

Megjegyezte azt is, hogy olyan „szélsőjobbos” szervezetek, mint Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai között többen is vannak, akik kimondták a sahadát, a muszlim hitesküt, mert nekik is imponált a szélsőséges iszlám harcos imázsa. „Ők sem találták meg nálunk azt az agressziót, amelyre számítottak, ma már ősellenségnek tekintenek minket, és inkább mentek a Bakonyba gyakorlatozni az orosz titkosszolgálatokkal” – utalt a bőnyi lövöldözés miatt elhíresült Magyar Nemzeti Arcvonal kiképzéseire. Ez az újnáci szervezet a Betyársereggel közösen egyébként maga is terjesztett egy kiképzővideót, amelyet az iraki Al-Kaida készített.

1956-os menekült, németországi magyar bevándorlók

A fórumon meglepő volt, hány embernek van személyes tapasztalata a bevándorlással, mármint úgy, hogy ők maguk vagy családtagjaik éltek vagy élnek külföldön. Egy idős nő elmondta, hogy ő a Kádár-rendszer alatt menekültként élt Franciaországban, ennek ellenére fél a mostani menekülthullámtól. Egy német származású férfi azt kifogásolta, hogy a törökök túl nagy számban érkeznek Németországba, és az ott született gyerekek ugyan jól tudnak németül, egymással még törökül beszélnek – itt többen felvetették, hogy az ő kint élő rokonaik is magyarul beszélnek egymással.

Siewert ezzel kapcsolatban megjegyezte, az, hogy most Európában ennyi muszlim van, nem a közelmúlt menekültpolitikájának következménye, hanem annak, hogy még évtizedekkel korábban a nyugat-európai országok tömegesen hozták be az olcsó munkaerőt a volt gyarmatokról. A gyarmatosítással pedig korábban elhelyeztek mai napig tartó feszültségeket világszerte, egyebek között Szíriában és Irakban például azzal, hogy nem alakulhatott meg a kurd állam. „A nagyhatalmak nem akarnak valódi megoldást a Közel-Kelet problémáira. Ehhez már régen át kellett volna rajzolni a határokat, csak ettől mindenki fél” – jelentette ki.

@ 2021 Hír TV ZRt. Minden jog fenntartva!