Kövér László az Országházban, az 1919 - A nagy szétesés című tanácskozást megnyitó beszédében az első világháború utáni időszakról úgy fogalmazott: "azokban az években bejártuk azt az utat, nemzeti kálváriát, amely az országunk szétdarabolásához vezetett".
Trianon következményeit sorolva felidézte: "ezen az úton" elveszítettük történelmi területünk kétharmadát, magyar ajkú nemzettársaink egyharmadát, akik idegen államok fennhatósága alatt "jogfosztott, megalázott, alávetett kisebbségi sorba kerültek".
A politikában és a történettudományban egyaránt vannak megkerülhetetlen kérdések és elodázhatatlan válaszok, "amelyeket egyszer meg kell fogalmazni és ki kell mondani" - vélekedett a házelnök. Ilyen kérdésként fogalmazta, hogy kiket szolgáltak azok a magyar állami vezetők, akik 1918 novemberében lefegyverezték a magyar katonákat. Szintén ilyen kérdésként említette Linder Béla politikai karrierjének "megfejtését", aki a Károlyi-kormány hadügyminisztereként kijelentette, hogy "soha többé katonát nem akar látni", majd 1921-ben el akarta szakítani Baranyát Magyarországtól.
Kövér László annak "a bonyolult korabeli érdekkörnek" a bemutatására is javaslatot tett, amely "jóval 1920 előtt konkrét politikai és katonai forgatókönyvet tervezett Magyarország feldarabolására".
A Tanácsköztársaságról szólva kifejtette: száz év távlatából a történettudománynak egyetértésre kellene jutnia abban, hogy 1919 tavaszán államcsíny történt, amelynek eredménye egy külföldről irányított, bolsevik terrorképződmény lett.
A jelenre utalva Kövér László ugyanakkor azt hangoztatta. hogy "mi magyarok jelenleg visszafelé tartunk azon az úton, amelyen száz esztendővel ezelőtt pusztulásba akartak küldeni bennünket"; "erősebbnek bizonyultunk, mint azok, akik le akartak bennünket törölni a térképről".
Bellavics István, az Országgyűlés Hivatalának közgyűjteményi és közművelődési igazgatója köszöntőjében Károlyi Mihályról kifejtette: az Országház előtti téren a népköztársaság kikiáltására várakozók csodát reméltek tőle, de béketárgyalás helyett diktátum, társadalmi rend helyett zűrzavar, terror és idegen megszállás lett osztályrészük.
Ifjabb Bertényi Iván történész előadásában megállapította: az első világháború utáni békerendszer nem tudott békét, megnyugvást és stabilitást hozni az kontinensnek.
Hatos Pál, a Kaposvári Egyetem rektora arról beszélt, hogy Károlyi Mihály politikáját kezdettől fogva "a sodródás, a szédület" határozta meg. Úgy vélekedett, hogy Tisza István meggyilkolása "bizonyosan nem az ő megrendelése volt", de tehetetlen volt a bűnösök felkutatásában. Hatos Pál megfogalmazása szerint "a gyengeakaratú Károlyit és szociáldemokrata barátait nem a nemzet felszámolására tett kísérlet, hanem nemzeti elkeseredés és megaláztatás vitte végső soron bolsevik karokba".
MTI
