Van-e példa ilyen szigorú törvényalkotói döntésre Európában, vagyis valóban korlátozhatók-e a polgárok alapvető jogai súlyos járványhelyzet idején? Valós kritika, hogy az elfogadott törvénymű teljhatalmat ad a kormányzatnak?
Az utóbbi tekintetében a válasz egyértelmű nem! A francia parlament a Nemzetgyűlésben tartott zárószavazással alig másfél hete fogadta el azt a törvényt, amely a mozgást, a gyülekezést, a vállalkozást vagy éppen az áruk és szolgáltatások igénybevételét érintő, általános korlátozó intézkedések bevezetését teszi lehetővé. A francia törvényalkotók egészségügyi katasztrófáról beszélnek, és például a francia hatóságok ennek szellemében tesznek meg mindent – az alkotmányos rendszer keretei között – a vírusjárvány terjedésének csillapítására. A legenyhébb szankciók egyike, hogy akár 135 eurós büntetés is járhat annak, aki nem igazolható okból hagyja el otthonát. A járványügyi elkülönítés vagy zárlat intézkedés megszegői ugyancsak a szabályszegés jogkövetkezményeire számíthatnak, amiként a magyar törvénycsomag is kemény és határozott fellépést, hatósági intézkedést tesz lehetővé a járványügyi védekezést akadályozókkal szemben. A franciáknál a szabálysértés első bírsága – amennyiben nem tesznek eleget a polgárok a korlátozó intézkedéseknek – 1500 euróig terjedhet, ha 15 napon belül megismétlődik. Harminc napon belüli négy jogsértés esetén a vétségnek számító bűncselekmény 3700 euró pénzbüntetéssel és legfeljebb hat hónap börtönbüntetéssel büntetendő Franciaországban az új törvényi szabály szerint.
De mit értünk járványügyi védekezés alatt? Ez ugyanis a magyar törvény egyik kulcsfogalma.
A törvény olyan hatósági intézkedések akadályozását rendeli szankcionálni, amelyek a kitűzött egészségvédelmi célok érdekében korlátozzák a polgárok mozgásszabadságát, és a betegjogok körét is érintik, hiszen például a beteg vagy fertőzésgyanús személy elkülönítését rendelik el. Az országos tisztifőorvos által meghozott járványügyi intézkedéseken túl, ilyen intézkedést a kormányhivatalok, valamint a járási, kerületi hivatalok is hozhatnak. Az alapbüntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés lesz a Büntető Törvénykönyv módosítása szerint, amely a rendkívüli veszélyhelyzet, az élet szinte minden területét érintő járványügyi helyzet hatékony kezelésének szükségessége idején ésszerű és arányos szankciót jelent.
Kell-e valóban a büntetőjog szigorával fellépni ilyen helyzetben? Mi a legfőbb üzenete a Btk.-módosításnak?
Megkerülhetetlen a büntetőjogi szigor alkalmazása. Aki a koronavírus-járvány terjedésével, illetve visszaszorításával szembeni közös védekezésünket bármilyen formában akadályozza, az a társadalomra veszélyes cselekményt követ el, amely Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, és más magyar állampolgárok életét, egészségét, személyes biztonságát, és egyéb jogait is sértheti vagy veszélyeztetheti.
Van-e rá törvényes, alkotmányos garancia, hogy csak a szükséges mértékig korlátozzák majd a polgárok alapvető jogait, illetve csak a járványhelyzet kezelésére kap-e rendkívüli hatalmi jogosítványokat az állam?
Bármely jogkorlátozás mindig csak törvényen alapulhat, így maga az új törvény jelenti erre az egyik legbiztosabb garanciát. A rendkívüli jogrend idején meghozott intézkedések mindig csak a feltétlenül szükséges mértékűek lehetnek, és csak az okvetlenül szükséges ideig tarthatnak. Magyarország Alaptörvénye világosan fogalmaz az I. cikkben: „Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” Alkotmányunk erős garanciális kerettel körülbástyázva, részletesen rögzíti azt, hogy rendkívüli helyzetekben mit, és melyik alkotmányos szervnek kell feladatként megtennie. Történeti hasonlattal élve: egy-egy ilyen helyzetben megszülető rendelkezés, intézkedés ukázt jelent, de inkább szigorú parancs és utasítás, mintsem önkényes parancs értelemben. Ennek oka, és a törvény legfőbb alapelve, hogy éppen a káoszhelyzetek elkerülése érdekében kell tovább erősíteni a rendet és a fegyelmet.
A járványhelyzet kapcsán hamis tényeket vagy álhíreket terjesztők szankcionálása kizárólag a sajtót veszi célba?
Ez egy valótlanság. A jogszabály mindenkire vonatkozik majd, akik nagy nyilvánosság előtt a járványvédekezés eredményességét akadályozni vagy meghiúsítani alkalmas valótlan tényeket vagy elferdített valós tényeket állítanak és híresztelnek. A szabályozással a felelős jogalkotó a mostanában amúgy is sokkal érzékenyebb társadalomra nézve, zavar és nyugtalanság keltésére alkalmas téves, valótlan információk terjedésének eseteinél tette lehetővé a speciális büntetőjogi védelmet.
Mint sokan felhívták rá a figyelmet, a helyzet közvetlen elhárításában hiába is várnánk kívülről támogatást és jóságos iránymutatást, ez most egyértelműen nemzeti feladat, amivel a mi saját viszonyaink ismeretében, most nekünk kell megbirkóznunk.
A magyar nemzeti katasztrófát nem Brüsszel, nem is az ENSZ, hanem maguk a magyarok fogják tudni elhárítani. Miközben a magyar kormány a központi költségvetésből március végéig 245 milliárd forintot fordított a járvánnyal kapcsolatos intézkedésekre – ennek közel kétharmadát eszközök beszerzésére –, az Európai Unió semmilyen forrást nem biztosított a védekezésre. Az Európai Parlament által időközben megszavazott 37 milliárd eurós „mentőcsomag” is jórészt olyan összegeket takar, amelyet egyes tagállamok már a járvány kitörése előtt igényeltek az EU-tól, vagyis nincs érdemi plusz támogatás, segítség az EU részéről Közép-Európa számára.
Hol nyújt különösen biztosítékot – a speciális mozgástérre lehetőséget – az Alaptörvény a kormánynak egy járványügyi, egészségügyi katasztrófa megelőzésére?
Az Alaptörvény 53. és 54. cikkei lehetővé teszik, hogy a kormány a katasztrófavédelmi törvényi szabályozáson túlmenően – a meghatározott rendkívüli intézkedéseken, szabályokon kívül – megtehessen minden szükséges intézkedést, és megalkothasson minden szükséges normatív rendelkezést a katasztrófa elkerülésére.
A magyar alkotmánytörténet szempontjából tekinthető előzmény nélkülinek a mostani rendkívüli jogrendre vonatkozó hatályos Alaptörvény-szabályozás?
Egyáltalán nem mondható annak. A korábbi Alkotmány – amely bár átfogóan új törvény volt, formai tekintetben a rendszerváltás 1989-es alkotmánymódosítását jelenti – vonatkozó része úgy fogalmazott, hogy veszélyhelyzetben és megelőző védelmi helyzetben a Kormány az Országgyűlés felhatalmazása alapján egyes törvények rendelkezéseitől eltérő rendeleteket és intézkedéseket hozhat. A koronavírus-törvény ezen alkotmányos szellemnek és elvárásoknak megfelelve, egyértelművé teszi, hogy más veszélyhelyzetben a szabályozás nem alkalmazható, a friss törvényi reguláció kizárólag erre a különleges jogrendi helyzetre vonatkozik.
