2019. június 16.,
vasárnap, Jusztin napja

Gulyás Gergely: Identitásunk nem válhat a bevándorlás áldozatává

Magyar Nemzet

2019. május 24., péntek 07:28

Az Európai Néppárt és a jobboldali, Európai Konzervatívok és Reformisták közötti szövetséget hozna létre a hét végi választások után a Fidesz — egyebek mellett erről beszélt a Magyar Nemzetnek Gulyás Gergely. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a visegrádi országok együttműködéséről szólva arra is kitért, hogy az egységes Közép-Európa már képes ellensúlyozni az unióban meghatározó német—francia tengelyt, s térségünk fejlődése Berlinnek is érdekében áll. A politikus szerint a német közvéleményt szélsőséges magyarellenesség jellemzi, amelyen a 2021-ben esedékes kancellárcsere sem változtat majd, s az is előfordulhat, hogy visszasírjuk Angela Merkelt.

Európai parlamenti kampányzáró eseményt tartott Milánóban az európai jobboldal, a Matteo Salvini vezette olasz Liga mellett számos európai konzervatív párt volt jelen. Miért nem ment el a Fidesz az eseményre?

A Fidesz az Európai Néppárt tagja, és ez az európai parlamenti választásokig biztosan így is marad. Ezért egy másik párt kampányeseményén nem volt keresnivalónk.

Pedig a tudósítások szerint nagyon várták a Fideszt. A tömeg ujjongott, amikor a kivetítőn feltűntek a magyar határzárról, illetve Orbán Viktor miniszterelnökről készült képsorok.

Ez bizonyára így történt. Annyiban kölcsönös az öröm, hogy ­Európa jövője szempontjából a legkevésbé sem hátrányos, ha több olyan jobboldali csoportosulás is létrejön akár több frakció formájában, amelyek együttműködnek, és kulcsfontosságú közös nevezőnek tekintik, hogy erős Európát csak olyan erős nemzetek alkothatnak, amelyek nem nyugszanak bele, hogy identitásuk a bevándorlás áldozatává váljon.

Volt a napokban egy másik kampányesemény is, ahol Angela Merkel német kancellár mellett az ­Európai Néppárt csúcsjelöltje, Manfred Weber mondott beszédet. Ezen sem vettek részt?

A horvát jobbközép párt zágrábi kampányrendezvényéről beszélünk, akikkel jó a viszonyunk, de ez nem jelenti azt, hogy bennünket is meg kellene hívniuk, ha a német kancellár a vendégük. Ráadásul a jelenlegi helyzetben egy Manfred Weberrel való közös fellépés nekünk több kárt okozna, mint amennyi hasznot hozna, és ne zárjuk ki, hogy ezt ő is így gondolja.

Különösen, miután Merkel és Weber az eseményen a nacionalizmus előretörésével rémisztgette a közönséget. Ezeket magára veszi a Fidesz?

A legcsekélyebb mértékben sem. Ugyan az európai politikában a definiálatlan fogalmakkal való vádaskodás a legújabb divat, de éppen ezért ezek a megfogalmazások mára tartalom nélküli politikai stigmák lettek. Mi nemzeti kormány vagyunk. Ha a nacionalizmus azt jelenti – hogy a vádlók intellektuális munkáját helyettük, de kedvükre elvégezzem –, hogy valaki a saját hazáját akként szereti, hogy közben más nemzeteket lenéz, akkor egyértelműen vissza kell utasítanunk a nacionalizmus vádját. Mi patrióták vagyunk, és remélem, hogy ezt még az Európai Néppárt tagpártjainak a többsége is el tudja mondani magáról. A Fidesz több mint két évtizede egy patrióta, kereszténydemokrata, jobbközép konzervatív párt, és az is marad.

A távolságtartásuk a kampányeseményektől mintha arra utalna, hogy a Fidesz nem találja a helyét az európai ideológiai közegben.

Áthelyeződtek a törésvonalak. A nyugat-európai politika azért használ definiálatlan fogalmakat, hogy ne kelljen önmagát a korábban ismert keretek között meghatároznia. Ezért használja ritkán a keresztény, konzervatív és jobboldali fogalmakat. Valójában az európai politikában a választóvonal ma leginkább a nemzetekhez való viszonyban ragadható meg. A nemzetek léte összefügg Európa korábbi arculatával, a nemzeti sokszínűséggel. Az európai kultúrát ez határozta meg, és majdnem hét évtizeddel ezelőtt ezen az alapon állva jött létre az intézményesített ­európai együttműködés is. Az ezzel kapcsolatos vitákat hozta felszínre és tette minden korábbinál láthatóbbá a migráció kérdése. Azok, akik ma nyíltan beszélnek az Európai Egyesült Államok víziójáról, támogatják a bevándorlást, túllépnének a nemzeteken, és identitás nélküli, kevert népességben gondolkodnak, olyan új politikai stigmákat alkottak meg, mint a populizmus vagy a definiálatlan nacionalizmus, hogy relativizálják a demokratikus népakaratot, és hogy ne kelljen számot adniuk a nemzethez való viszonyulásukról. Miközben, ha Magyarországon populistákat keresünk, az ellenzéki pártoknál találjuk meg őket. Ők azok, akik bérunióval és európai szociális unióval kampányolnak.

Egyelőre tehát az Európai Néppártban gondolkodik a Fidesz. Mi a stratégia a választásokat követően?

Nem véletlenül beszélünk arról, hogy az európai választás tétje most nagyobb, mint korábban bármikor. Azért biztatunk mindenkit arra, hogy menjen el szavazni, mert a május 26-i választás eredményétől függ, hogy milyen irányba fordul Európa. A kérdés az, hogy egy bevándorlásellenes vagy egy, az Európai Egyesült Államokat megvalósítani akaró, bevándorláspárti Európai Bizottság alakul majd a választások után. Mi világosan rögzítettük azokat az alapelveket, amelyek mentén együtt tudunk működni más európai pártokkal. Ilyen a nemzetek Európájának megőrzése, a bevándorlás elutasításának tiszteletben tartása, valamint a keresztény kultúra védelme.

Ezek az alapelvek megegyeznek a néppárttól jobbra álló Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) által vallott értékekkel. Mi az, ami mégis távol tartja a Fideszt ettől a pártcsaládtól?

Az elmúlt évtizedben az tartott vissza minket, hogy nem a saját kényelmünkről akartunk gondoskodni. Mindig azt a kérdést tettük fel, hogy milyen pártcsaládban tudjuk a nemzeti érdekeinket a leghatékonyabban érvényesíteni. Miután politikailag, történelmileg és kulturálisan is nagyon szoros kapcsolataink vannak Németországgal, ezért elsősorban a CDU és a CSU néppárti tagsága miatt döntöttünk mindig úgy, hogy az Európai Néppártban maradunk. A mi béketűrő szolidaritásunk azonban a magyar választók sértegetését már nem viseli el, ezért amikor Manfred Weber azt nyilatkozta, hogy a bizottsági elnökséghez magyar szavazatokra nem tart igényt, akkor mi is egyértelművé tettük, hogy ennek az igényének eleget tudunk tenni.

Gondolkodnak azon, hogy a Fidesz az EP-választások után kettős politikát folytatna: a néppárt frak­ciójában maradna, ugyanakkor csatlakozna az ECR pártjához?

Ez csak akkor lehetséges, ha a két pártcsalád között ismét létrejön a korábban már fennállt szövetség. Nem a Fidesz, hanem Európa érdekében érvelünk az ilyen megoldások mellett. Azt látjuk, hogy Nyugat-Európában azért jelentéktelenednek el a korábbi nagy néppártok, mert a politikai korrektségben feloldódtak azok a különbségek, amelyek a bal- és a jobboldali pártok között húzódtak meg. Ezért, ha azt akarjuk, hogy továbbra is mi, jobboldali konzervatívok képviseljük a társadalom meghatározó részét, akkor nem szabad feladnunk azokat a hagyományos és valóban európai értékeket, amelyek bennünket megkülönböztetnek a balliberálisoktól, különösen azért nem, mert a politikai korrektség borzalmas világának határait ők húzták meg. A különbségeket kell hangsúlyozni, az értékeink mellett ki kell állni. A néppárt erre ma már alig képes, mi ebben szeretnénk segíteni mindaddig, amíg pártcsaládunkban a pislákoló életösztön jeleit látjuk.

A néppárttól jobbra álló formá­ciókkal szemben ugyanakkor van alapja a szkeptikus hangoknak. Heinz-Christian Strache, az osztrák Szabadságpárt elnökének botránya épp a választási kampány hajrájában robbant be.

Sajnálom, ami történt, különösen mert Ausztriának egy rövid ideig szolgáló, ám népszerű és jó teljesítményt nyújtó kormánya volt a néppárti–FPÖ koalíció. Nyilvánvaló, hogy ami a titkosszolgálati eszközökkel rögzített felvételen elhangzik, az elfogadhatatlan. Szemben áll azzal, amit a magyar kormány mondott és tett. Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy stratégiai fontosságú területeken a szuverenitás védelme érdekében jelentős magyar tulajdonnak kell lennie. Ilyen a magyar bankszféra, de a média esetében is a többségében magyar tulajdonosi arány fontosságát képviseltük. Érthető, hogy a videón elhangzottakból komoly botrány kerekedett, ugyanakkor látni kell, hogy eddig nem tapasztalt titkosszolgálati eszközökkel sikerült egy Ausztriát jól vezető, népszerű, jobboldali kormányt egy nap alatt megbuktatni.

Az uniós folyamatok befolyásolásának másik eszköze a közép-európai együttműködés. Hogy látja ennek a jövőjét?

A magyar külpolitika egyik nagy sikere, hogy az elmúlt években a korábbinál szorosabb kapcsolatot tudtunk kiépíteni a visegrádi együttműködés (V4) országaival. Ennek következtében ma az Európai Unióban a visegrádi álláspont egy konzisztens, Európa-barát, bevándorlásellenes, a nemzetek Európáját képviselő vélemény. Az együttműködés jelentőségét növeli, hogy a négy visegrádi ország vezetője úgy tud egységes álláspontra jutni, hogy mindegyik kormányfő pártja más európai pártcsaládhoz tartoznak. Egy jól működő unióhoz ilyen együttműködésekre van szükség. Vannak ugyanis olyan területek, ahol nem lesz konszenzus. A visegrádi országok soha nem fognak úgy gondolkodni például a bevándorlásról, mint a skandináv államok vagy Németország. Ezt tudomásul kell venni.

Reális cél tehát, hogy a német és a francia akaratot ellensúlyozza a közép-európai blokk?

Matematikailag igen, politikailag azonban csak akkor fog tartósan így alakulni, ha a németek továbbra sem ismerik fel a saját érdekeiket. Ha nem a migrációról, hanem gazdasági érdekekről beszélünk, akkor Németországnak természetes szövetségesként kellene a V4-re tekinteni. Az, hogy a németek mennyire ismerik fel saját érdekeiket és mennyire képesek azokat képviselni, már a német belpolitika sajátos mozgatórugóktól függő világára tartozik.

Gazdasági függésünk mégis viszonylag egyoldalú. A közép-európai régió kiszolgáltatottabb a német érdekeknek, mint fordítva.

Ebben kedélyes egyet nem értés uralkodik közöttünk. A V4 és Németország közötti kereskedelem hetven százalékkal nagyobb, mint a németek és franciák között fennálló. Ennek a kapcsolatnak a megváltoztatása mindkét oldalon hasonló fájdalmat okozna, ezért nincs is rá szándék. A magyarországi német kereskedelmi kamara szerint a német befektetők négyötöde elégedett az itteni gazdasági környezettel. Ez pedig igen csattanós válasz azokra a vádakra, amelyeket a teljesen egyoldalú, elfogult és kiegyensúlyozatlan német média fogalmaz meg Magyarországgal szemben.

A napokban Merkel kancellár bejelentette, hogy 2021 után búcsúzik a közélettől. Kit látna szívesen a magyar kormány a helyén?

Tiszteletben tartjuk a német választók döntését, és nem kívánunk más országok belügyeibe beavatkozni. A mindenkori német kancellárral jó kapcsolatra törekszünk.

Bizonyára nem sajnálják, hogy nem Merkel asszonnyal kell majd együttműködniük.

Várjuk ki a végét. Visszasírhatjuk még őt.

Magyar Nemzet