Vége a vakációnak, ezért az alább olvasható kiáltványommal próbálok segíteni minden érintettnek az új tanév elkezdéséhez.
Mint azt mindannyian tudhatják a balliberális megmondóemberek szíves közléseiből, a magyar oktatás romokban hever. Így önök súlyos természeti csapás túlélőiként bóklásznak a füstölgő téglarakások között, hiába öltöztek testben és lélekben is ünneplőbe az évnyitó tiszteletére. Ne tévessze meg önöket a számtalan felújított épület, az új bútorok vagy a régóta várt sportpálya látványa. Higgyék el, úgyis találni még az országban olyan iskolát, ahol méltatlanok a körülmények az önök csodálatos tevékenységéhez, amit ráadásul meg sem fizetnek rendesen. Ti se vigyorogjatok olyan várakozással teli arccal, első osztályba lépők! Majd megtanuljátok, hol lakik a magyarok Istene, amikor önálló gondolkodásra képtelen birkává nevelnek benneteket azok a jóságosnak tűnő nénik és bácsik ott a sorok elején.
És önök, kedves szülők, ne hagyják megzavarni politikai éleslátásukat az ingyenes tankönyvek, az ingyenes étkezés, a számtalan önkormányzati támogatás láttán. Ha nem lett volna épp elég elviselhetetlen teher a felkészülés gyermekük taníttatására, nyissák meg újra a bukszáikat, mert sorolom, mit kell hozni már az első nap az iskolába.
De hogy ne csak a lélekromboló ellenzéki propaganda szemüvegén keresztül közelítsük meg a magyar pedagógia előtt tornyosuló problémahalmazt, javaslok egy-két pártsemleges segédletet. Nézzenek például Észbontók című műsort. Ebben tökéletesen nyomon követhető mindenféle oktatás tökéletes csődje. A szereplők, akiktől hol evidenciákat kérdeznek, hol primitíven egyszerű feladványok megfejtését várják, annyira buták, műveletlenek és logikátlanok, hogy a legtöbb néző azt gondolja, pénzért tettetik magukat ennyire hülyének. Pedig a műsorvezető azt állítja, nem játsszák meg magukat, tényleg ilyenek. És van közöttük érettségizett is.
Ha ebből indulunk ki, akkor a legtöbb tanár jól teszi, ha önvizsgálatot tart és azonnal kardjába dől. Ugyanakkor hétről hétre érkeznek csodálatos hírek a magyar tanulók eredményeiről nemzetközi tanulmányi versenyekről, diákolimpiákról, szakmai megméretésekről. Ha ezeket vesszük figyelembe, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, nincsen semmi baj. Egyébként pedig, ahogy az lenni szokott, az igazság valahol középúton található.
Ezért most nagy öleléssel köszöntök minden magyar pedagógust, aki szereti a gyerekeket. Azokat, akik elsősorban nevelnek, de oktatás közben sem hiszik, hogy tárgyi tudás nélkül bármiről lehet gondolkodni. Sok-sok erőt, kitartást kívánok mindazoknak, akik nem mástól várják sikertelenségükre a gyógyírt, hanem összefogva a fenntartóval, a szülőkkel és a rájuk bízott nebulókkal, kitalálják a legjobb módszert, amivel hazáját szerető, több mindenhez értő, egyvalamiben pedig kiváló emberekké tudják varázsolni a XXI. század magyarjait. Mindenben támogatom azokat, akik szigorú következetességgel követelik meg a teljesítményt, de nem állítják leküzdhetetlen akadályok elé egyetlen tanítványukat sem.
II. János Pál pápa szavaival üzenem nekik: Ne féljetek! Se a kormánytól, se a kockás ingesektől. Amikor beléptek a tanterembe, és becsukjátok az ajtót, senki nem akadályozhatja meg, hogy a legmodernebb eszközökkel, a leghatékonyabb módszerekkel a legjobb dolgokra irányítsátok a sok tudásra éhes nebuló figyelmét.
Azoknak pedig, akik a fentieket már túl soknak tartják, akik inkább a régi nótát fújnák az oktatási reform szükségességéről, azt kívánom, gyorsan találjanak maguknak sokkal jövedelmezőbb hivatást.
Ja, és már Kréta is van minden iskolában. Így hívják a digitális naplót…
