Elkezdődött. Vagy inkább folytatódott. Ott, ahol abbamaradt. Úgy látszik, végleg bele kell törődnünk, hogy nekünk ez jutott. Egy higgadt kormányfői helyzetértékelésre a csúcsra járatott politikai perverzió pökhendi ostobasága a válasz a parlamenti évad nyitányaként. Amikor a DK és a Jobbik elnöke ugyanabban a hangnemben, ugyanabban a minősíthetetlen stílusban igyekszik a maga szellemi mocsarának nívótlanságába lerángatni a miniszterelnököt.
A hazai szélsőbal és szélsőjobb a szemünk láttára használja átöltözőszobának az Országházat, és kéjesen tapsolnak egymás hazugságai hallatán. Jakab Pétert egyáltalán nem zavarja, hogy annak a pártnak az elnöki székét bitorolja, amelyik kifejezetten Gyurcsány ellen jött létre, lelkesen licitálja túl újdonsült gazdáját kormánykritikának szánt bunkó vádaskodásban. A mi Ferink pedig szemérmetlenül osztogatja gazdaságmentő tanácsait, és egy pillanatra sem pirul bele a tudatba, hogy attól kérne bárki legutoljára tanácsot, aki egyszer már csődbe vitt egy országot. Nem szeretett volna kimaradni a nagy ellenzéki suttyóságból Tóth Bertalan sem, aki összetöpörödött pártját képtelen volt önállóan vezetni, kapott hát egy társelnököt, de a Fidesz által nevelt alattvalókról szóló delirálás szintén a félve csodált mesternek akart kedveskedni, hátha beveszi majd őt is a közös lista valamelyik befutó helyére.
Pedig soha nem volt akkora szükség felelős politizálásra, mint manapság. Egyre többeket fertőz meg a világjárvány idehaza is, a legnagyobb félelem mégis attól munkál az emberekben, hogy leáll a gazdaság, elvesznek a munkahelyek s velük a megélhetés, vagyis minden. Egymással szemben álló szempontok szerint kell tehát napról napra megszervezni a védekezést. Óvni a legvégsőkig minden emberi életet, de úgy, hogy a védekezés a legkisebb mértékben korlátozza a gazdaság működését. Ember legyen a talpán, aki ebben a helyzetben mindenkinek tetsző megoldásokat tud a mindennapi élethelyzetekre. Ezt az embert pedig arról ismerni meg, hogy amennyiben eszébe jut valami használható ötlet, akkor ebből most nem akar sem politikai, sem szó szerinti tőkét kovácsolni, hanem önzetlenül megosztja a védekezést irányító szakemberekkel.
A mi ellenzékünk viszont erre képtelen. Felcsillant a szemük, hallván a híreket a költségvetési hiány és az államadósság növekedéséről, a gazdasági teljesítmény visszaeséséről, és azt gondolják, eljött az ő idejük. Mert ha romlanak a gazdasági mutatók, előbb-utóbb tényleg rosszabbul érzik majd magukat a választópolgárok. Akkor már csak annyit kell elhitetni velük, hogy ezért Orbán és a kormány a felelős, és ölükbe is hullik a hatalom 2022-ben. Ezért készülnek az álhírek, a rémhírek, a kamuvideók. Ezért nem segítik a kormány intézkedéseit legalább azzal, hogy nem beszélnek azokról butaságokat, hanem úgy tesznek, mintha ők mindent jobban tudnának. Pedig a rájuk bízott önkormányzatok példái fényesen bizonyítják, hogy egyáltalán nem értenek jobban semmihez, és óriási szerencse, hogy csak kisebb hányad esik rájuk a védekezés felelősségéből.
A hazai ellenzék prominenseit az persze nem érdekli, hogy aknamunkájukkal akarva-akaratlanul azok malmára hajtják a vizet, akik Magyarország felszámolására törekednek. A DK bevallottan, a többi beletörődötten a kevert népességű, nyitott társadalmon alapuló Európai Egyesült Államok híve. Abban pedig nincs helye a nemzeti identitásnak. Mivel rég eladták magukat az európai balliberális hálózatnak, nem is tudnak más politikát folytatni. Jó, ha ezt mindenki megérti, mielőtt késő lesz! Ahogy Orbán Viktor írta e lap hasábjain: „Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. Készüljetek.”
Gajdics Ottó/Magyar Nemzet
