Fekete-Győr: A sötétségben nem nehéz fényt mutatni

– Többezres tömeget vitt a Hősök terére a demonstrációjuk. Elérte a Momentum politikai céljait a rendezvény?
– Több célja is volt a demonstrációnak. Az egyik, hogy a többhetes tüntetéssorozatnak olyan konklúziója legyen, amely ad is valamit az emberek kezébe – nemcsak eszközt, de élt is. Láthattuk, hogy a CEU- és a civiltörvény-ellenes megmozdulásokon is volt egyfajta rendszerellenes felhang, ezeket az embereket kellett összefogni. Sikerült hitet adnunk, fellépnünk egységes politikai erőként. Nagyon örültünk annak, hogy több mint tízezren jöttek el. A momentumosok rengeteget dolgoztak, már ami a tüntetés megszervezését, a színpadtechnika kiépítését és a többi technikai dolgot illeti.

– Utóbbi szempontból akkor ez egyfajta vizsga is volt a frissen alakult párt számára.
– Igen, nevezhetjük így is. Ezt a célunkat is elértük, hiszen a rendezvény profin lezajlott.

– Azóta figyelték a számokat? A legutóbbi adatok szerint a parlamenti küszöbön táncolnak, négy–öt százalék között.
– A javuló tendencia mindig jó visszaigazolás a munkánkról, de még messze van attól, hogy 2018-ban a Momentum le tudja váltani a kormányt. Van még egy évünk, folytatni kell. A számoknak egyébként nincs sok jelentőségük, hiszen lehet, hogy pár hónap múlva egy százalékot mérnek, mert éppen történik valami, eltűnik a Momentum. Nyilván ez nem lesz így. A folyamatos fejlődésben, a bázisépítésben hiszünk, ezért dolgozunk. Persze szép az eredmény ahhoz képest, hogy három hónapja jelent meg a Momentum a politikában. Most már több mint száz helyen van alapszervezetünk szerte az országban, ennek a hatása igazán csak ősszel fog érződni.

– Lenne értelme a parlamenti küszöböt épp átlépve néhány fős frakcióval bejutni az Országgyűlésbe?
– Nem, azzal lennénk elégedettek, ha egy teljesen új rendszert lehetne építeni 2018-tól. Ha a Momentum mikropártként jutna be, az nem sokat jelentene. Azon dolgozunk, hogy ez ne így legyen, de a kormányzóképességet felépíteni időbe telik. Nálunk harcedzett, tapasztalt emberek is dolgoznak a háttérben, szóval a megfelelő pillanatban majd kihirdetjük a programot.

– Korábban többen is próbáltak egyedül vagy összefogva hasonlóan rövid idő alatt kormányprogramot alkotni.
– Ez a program minőségétől is függ. Komoly és komolyan vehetetlen kormányprogramot is el lehet készíteni fél-egy év alatt, minden erőforrások kérdése. Gondolok itt a politikai energiabefektetésre is: feltérképezni, hogy az embereknek mi a legfontosabb, mi a prioritásuk. Ez a legnagyobb munka. Igyekszünk a szakpolitikai programjainkat a Költségvetési Felelősség Intézettel koherenssé tenni. Nem fogunk olyat ajánlani, ami ne lenne végrehajtható, és a lokális problémákat is igyekszünk beemelni.

– Sok terv, viszont közelegnek a választások. Lesz idő minderre?
– Profizmussal, lelkesedéssel és szervezéssel meg lehet csinálni, egy országos szervezet felépítésének is ez az alapja. Másfél éve hasonló szellemben építjük a Momentumot, ez a három nálunk a fő szempont. Szerintem lehetett ezt érzékelni az aláírásgyűjtéskor, a tüntetés vagy az országjárás alatt – és a programkészítéskor is ugyanezek érvényesülnek. Egyébként sok független önkormányzati képviselő, polgármester jelentkezik, hogy ő is szeretne valami nagyobb dolog részese lenni a Momentummal. Itt a kihívás megint csak az, hogy a helyi és az országos szint miként tud érvényesülni.

– Függetlenek csatlakoznak a Momentumhoz? Tehát a párt nélküli szavazókra építenék a tábort?
– Nincs ilyen beskatulyázás, mi politikai generációváltást hirdetünk, egy európai nemzetállam felépítésében hiszünk. Illetve egy közösségért felelősséget vállaló emberképben, aki tud és akar vállalkozni, kritikus az állammal és a közélettel szemben, és cselekszik. Ezt a képet próbáljuk átadni és megteremteni Magyarországon. Aki ezzel azonosulni tud, az csatlakozni fog a közösséghez pártállástól, világnézettől függetlenül. Erre a legjobb példa, hogy mostanában a Fideszből kiábrándult, Európa-párti értelmiség kopogtat az ajtón.

– Még így sem egyszerű egyedül leváltani a jelenlegi kormányt.
– Nem gondolkozunk összefogásban, mert hiba lenne politikai értékvilágokat, víziókat keverni egymással. Azoknak a választóknak, akik megújulást, letisztulást akarnak, már 2014-ben sem imponált, hogy kiállt egy színpadra Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila, Bajnai Gordon és Fodor Gábor. Az emberek nem tudták eldönteni, hogy most akkor kinek az akarata fog érvényesülni. Programot le lehet rakni az asztalra, hiszen az egy tárgyilagos dolog, de az irányadó politikai vízió nem körvonalazódott, ahogy az sem, hogy az előbb felsorolt politikai vezetők miként tudnak egymással együttműködni. Magunkkal szemben lennénk hiteltelenek, ha választási koalíciót alkotnánk, nem ez a jó út. Nem szabad feláldozni egy elvtelen összefogás oltárán a saját elképzeléseinket. Egyébként is a NER-t, a nemzeti együttműködés rendszerét a szavazók fogják leváltani, nem az, hogy hogyan fog össze az ellenzék.

– Magányos harcosként nem nehezebb megszólítani a választókat?
– Az emberekben már megmozdult valami: az elmúlt hetek tüntetései és a 266 ezer aláírás is erről árulkodik.

– De ezek csak a fővárosban voltak.
– Országszerte 24 városban a helyi aktivistáinkkal „javítottuk ki” a kormányplakátokat. Az emberek mindenütt megújulásra vágynak, legalábbis az országjárásunk alatt ezt tapasztaltuk. Az eddig uralkodó apátia valamelyest elkezdett felbomlani, de nyilván nem az van, hogy a nyolcmillió választópolgár egyszerre állt ki, és kezdett el politizálni, de nagyságrendekkel nő azok száma, akik a kezükbe akarják venni a sorsukat. A Momentum feladata és kihívása egyben elérni, hogy a tendencia országossá váljon.

– Mindenesetre a kormánysajtóban már Hitler és a meleglobbi is megjelent a párt mögött. Nem aggódnak emiatt?
– Ránk azt mondanak, amit akarnak, nincs semmi rejtegetnivalónk. Két éve felelősséget vállalva politizálunk, nincs vaj a fülünk mögött. Lehet, hogy néhány ember szemében le tudnak járatni minket, de akkor majd ott leszünk helyben, és megmutatjuk az igazságot. Munkával és személyes jelenléttel abszolút ellensúlyozható a propagandanyomás, ami minden bizonnyal még jobban be fog durvulni. Mi pont ez ellen a rendszer ellen küzdünk, úgyhogy a lejáratás valamilyen szinten motivál is minket. Szerencsétlen ember, aki oda jut, hogy ilyeneket ír. Persze amíg propagandagépezet működik egy országban, az összevissza fogja lődözni az ellenzéki politikusokat, közösségeket. Ezt kell megdönteni; a molinókon is hangsúlyoztuk, hogy a propagandamédia az nem média, hanem kiszolgálja a rendszert. Mi egy olyan ország kiépítésében vagyunk érdekeltek, amelyben a közmédia nem orosz álhíreket vesz át, hanem informálja az embereket, adott esetben még BBC-mintára kritikus is.

– Miféle propagandanyomás? Deutsch Tamás az egyik vonatkozó molinójuk láttán megjegyezte, hogy az online médiában éppen ellenzéki túlsúly van.
– Az más kérdés, hogy a fideszes EP-képviselő mit hallucinál a magyar médiaviszonyokról Brüsszelből.

– Többen panaszkodtak, hogy az utóbbi időben hasonlóan agresszív szintre süllyedt a közbeszéd a Fidesz közreműködésével. Nehezíti a dolgukat ez a miliő?
– Abban a szellemi-politikai sötétségben, amely Magyarországon dívik, és üvölt plakátok ezreiről, nem nehéz fényt mutatni, pozitív, reményt adó üzeneteket megfogalmazni. Éppen ezért indult el az „Indítsuk be Magyarországot” szlogenű országos kampányunk, és a választási felkészülés sem arról fog szólni, hogy ki kinek a bérence, vagy ki mekkora hazaáruló. Az embereknek igényük van arra, hogy valaki irányt is mutasson nekik, az pedig nem irány, hogy Soros-bérenc fél Magyarország. Ez sokkal inkább egy megfáradt, múltba révedő miniszterelnök ámokfutása.