Győztünk! – kiabálta a mikrofonba Orosz Anna, a Momentum ügyvezető elnöke Márki-Zay Péter vasárnap esti eredményváróján. Na de ki győzött pontosan? És mi NEM történt az előválasztáson, amit most egyesek próbálnak belemagyarázni?
Először is: nem került sor ellenzékváltásra
Hiába beszélt erről a második fordulót behúzó hódmezővásárhelyi szónok-polgármester, s írtak ilyeneket egyes elemzők is. Kétségtelen: volt azért itt némi meglepetés, illetve némi furcsa bája annak, ahogy Márki-Zay az MSZP megújításáról beszélt, miközben a helyszínen tapsolt neki Tóth Bertalan, Molnár Zsolt, Harangozó Tamás, Komjáthi Imre és Bárándy Gergely. A szocik valójában szinte belerokkantak az előválasztásba, a „megtisztulásuk” pedig leginkább arról szólt, hogy néhány emblematikus politikusok átnyergelt Gyurcsány Ferencékhez. De szoci nem vész el, csak átalakul! Egyes MSZP-sek mezt váltottak, de nem mentek messzire.
A DK szóvivője egyébként éppen a buli közben az ATV stúdiójában tisztázta: a DK lett a legerősebb párt, no meg szövetségesük, a Jobbik. Ők így együtt adják majd a jelenlegi ellenzéknek a 2022-es választás után felálló legerősebb frakcióit.
Hiába győzött tehát a Gyurcsánynak is beszóló, halálcsillaggal és sugárnyalábokkal álmodó, a régi ellenzékkel „leszámoló” politikus: ahogy azt maga is elismerte, mostantól szoros szövetségben dolgozik Dobrev Klárával és az „óbaloldal” többi szereplőjével.
A 444 szerint politikai földrengésnek is beillik, ami történt, hiszen együtt bulizott Kőszeg Ferenc, Elek István és Lukácsi Katalin.
Szerintünk erről erős túlzás beszélni. Valójában a mindenkori baloldal emeli most pajzsra Orbán újabb „legyőzőjét”, a sokadikat a sorban Bajnai, Pukli István vagy éppen Karácsony Gergely után. Tehát senki nem váltott le senkit, pláne nem az ellenzéket.
Nincs jobboldal és baloldal – tette egyértelművé maga Márki-Zay kissé hosszúra nyúlt győzelmi beszédében. Az „új arcnak” – aki már a 2018-as hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson is valamennyi ellenzéki párt szövetségeseként indult – a balos sajtó beszámolói szerint persze együtt örült Horn Gyula egykori támogatója és a fiatal, politikai újonc Youtube-függő Budapest talán legszűkebb utcájában, az Anker közben. Csakhogy ilyen sokszínűséget láttunk már 2013-ban a Milla tüntetésein vagy a Momentum Nolimpia-kampányában is. Kőszeg vagy Elek alighanem akkor is tapsolt.
Valahogy a balliberális oldalon elementáris igény mutatkozik az újracsomagolásra, miközben a háttér lényegében sohasem változik. Ha csak arra nem gondolunk, hogy a 2010 előtti éveket személyében is meghatározó Gyurcsány Ferenc régóta nem volt olyan erős szereplője a közéletnek, mint most.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható
Kacsoh Dániel
Mandiner
