Az első asszót Szakonyi Péter és Deák Dániel vívták. A Figyelő főmunkatársa szerint kivárás van a májusi választásokig Európában, Szakonyi Károly azonban, a Napi.hu felmérésére hivatkozva kijelentette: a magyarok 53 százaléka egyetértett a Sargentini-jelentésben megfogalmazott vádakkal. Szakonyi szerint az EU források megcsappantak, az igényelt támogatások töredéke sem érkezik be, ezért a költségvetési hiány növekedik. Deák szerint ennek nincs köze a jelentéshez. Szakonyi szerint már rég a következményeket nyögjük, ami a tőkebejövetelt illeti. Deák ezt német példákkal cáfolta. Szakonyi Péter a későbbiekben rámutatott, hogy a magyar kkv-szektor panaszkodik, hogy nem jut hozzá az uniós forrásokhoz. A kormány ezért hiányzó pénzeket előlegez. Deák szerint azonban ez nem igaz, hisz áramlik a pénz, főleg Németországból. Deák épp ezért nem lát politikai motivációt az események mögött, adminisztrációs kérdésnek tekinti azt, mely az év végén rendeződni fog.
A második csörte Salzburg és Orbán Viktor „kapukulcs-hasonlata” kapcsán bontakozott ki. Böcskei Balázs (Idea Inétzet, politikai elemző) „közszolgálati perceiben” a jelentés részleteit ecsetelte. Szerinte a Junker jelentés részletei a Frontex „nemzetközi zsoldos” szerepét erősítik, ahol a helyi kormányok parancsnoksága alatt a meglévő tevékenységre segítenek rá a Frontex emberei. Szemben a kapukulccsal, ez a szervezet már „benti”, uniós országokból is visszavezethetné az embereket. Rámutatott: 2016-ban erről a most előhozott javaslatról a Fidesz már pozitívan szavazott. Hangsúlyozottan nem csorbít szuverenitást tehát a javaslat, ám a kormány mégis máshogy érvel. Junker javaslata szerint „kitoloncolási övezeteket” hoznak létre, ujjlenyomatot is vesznek; ezek olyan elemek, amivel korábban pont támadták Magyarországot. Deák szerint ez örvendetes, de vannak vészjósló forgatókönyvek, amikor a „legális migráció” „legalizált migráció” irányába mutató nyilatkozatok sora jelenik meg ezzel párhuzamosan. Kobza Miklós újságíró kettős beszédet és kettős cselekvést érzékel Brüsszel és Berlin felől, és a föderatív és szuverén államok közti vitát érzi kiéleződni. „Vakhitek és sztereotípiák védelmében rángatják Magyarországot” – mondta.
Kobza Miklós és Böcskei Balázs vitájában – a műsor második részben – utóbbi szóba hozta a kilakoltatások témáját, mert szerinte az ellenzék sem az emberek közvetlen valóságára referál. Ezzel Kobza Miklós egyetértett, bár fókusztévesztést érzékel: tüntetni a bankok és bíróságok előtt kellene. Szakonyi szerint egy „fél stadionnyi pénzzel” meg lehetne menteni az adósokat. Gyurcsány Ferenc személye kapcsán, Böcskei is hiányolta az ellenzékről a karizmatikus szereplőket.
A műsor végén Magyarország külpolitikai orientációja kapcsán is összecsaptak a felek: míg az „ellenzékiek” szerint a lengyelek Amerikával, addig mi Putyinnal barátkozunk. Kobza Miklós szerint ennek számos oka közt az szerepel, hogy egyrészt a lengyeleknek hatványozottan nagyobb Amerikában a lobbiereje, ugyanakkor történelmi okokból – a lengyelek nagyon nem akarják, hogy a németek és az oroszok újra „egymásra találhassanak”. A műsor végén röviden szó esett a Microsoft magyarországi „kavarásáról”, mint eme globális játszma helyi leképeződéséről.
