A szocik egykori nagyasszonya hű partizánként mindig maradéktalanul elvégzi a rá rótt feladatot. Most valószínűsíthető, hogy azt kapta ukázba, hogy tovább pörgesse a baloldali mantrát, miszerint a Fidesz megrogyott, mélyponton van, és már csak egy lépes hiányzik a bukásához. A következőket írta a Népszavában publikált véleménycikkében: „Mert igaz ugyan, hogy kormányoknak, rendszereknek elsősorban gazdasági és szociális válságok vagy kézzelfogható, direkt politikai bajok vetnek véget, de az is igaz, hogy ezeket az adott rezsim erkölcsi összeomlása teszi véglegessé. A politikai forradalmakat morális forradalmak, lázadások előzik meg. A kormányváltó erők is a hatalom valamilyen erkölcsi vétségével legitimálják szándékukat.(…) A morális lázadás nem csillapul. Nem csillapítható.”
Majd a cikk többi részében erőltetetten, izzadságszagúan magyarázza, hogy bizony a kormány miért áll bukásra. Mindenkinek megvan a szerepe ebben a felépített baloldali gépezetben. Ő és a balos szakértők, Kéri Lászlóval, Bod Péter Ákossal az élen rendszeresen elmondják, hogy itt már közeleg a vég, a gazdasági és morális összeomlás. Közvélemény-kutatóik pedig lassan hétről hétre publikálnak olyan eredményeket, melyek szerint már alig van előnye kormánypártoknak.
Erre szokták mondani, hogy átlátszó, mint az ablaküveg.
Tartani kell a saját szavazóikban a reményt, hogy legközelebb nem szenvednek újabb hatalmas vereséget. Az egész ezért történik.
Lendvai Ildikó a munkásmozgalom régi, megbízható harcosaként szállítja ezeket a megszólalásokat, ha úgy tetszik megnyomja, ha kell a vészcsengőt.
A kérdés csupán az, hogy 2024-ben ki veszi be ezt a maszlagot? Gyanítom, hogy egyre kevesebben.
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
Forrás: Magyar Nemzet
