Már azzal állást foglalunk, ahogyan nevén nevezzük a „dolgot”. A liberális korszellem mindannyiunkba belénk sulykolta az „abortusz” meg a „terhességmegszakítás” szó használatát. Mintha csak egy telefonbeszélgetést szakítanánk meg. Ám a telefont újra fölvehetjük, folytathatjuk a félbehagyott beszélgetést – a szikével, harapófogóval s egyéb szerszámokkal darabokra szabdalt kis emberpalánta élete viszont soha többé nem fog folytatódni. Neki ott és akkor vége van. Elvágják az alig megkezdett életfonalát, pedig a legtöbbször már végtagjai, működő szervei vannak, apró szívecskéje dobog és az ultrahangos felvételek tanúsága szerint menekülni próbál a gyilkos eszköz elől. (Lásd: Bernard N. Nathanson amerikai orvos filmjét, a Néma sikolyt.)
Nem abortusz ez, nem is terhességmegszakítás, hanem egy megfogant élet erőszakos elvétele. Előre kitervelt, szándékos gyilkosság.
Ugyanez igaz a „terhesség” nevű szóborzadályra: azokban az időkben, mikor még nem ment el teljesen az emberek esze, áldott állapotnak nevezték a gyermekvárás csodálatos hónapjait. Ma már sokaknak ez is csak felesleges nyűg, „teher”, hiszen a liberalizmusban elhülyült anyukát kikészíti, hogy ideiglenesen elveszti az alakját, nem bulizhat/alkoholizálhat/füstölhet annyit, mint egyébként. Az új élet akadályozza őt az önmegvalósításában…
HÁT AKKOR ÖLJÜK MEG!
Korunk leghátborzongatóbb és mindennapos tömeggyilkosságaiban nem csupán a kivégzés módja, szenvtelen precizitása sokkoló, hanem azok a magyarázatok is, amelyekkel a gyermekgyilkosságok leglelkesebb hívei, a liberálisok indokolni próbálják az egészet. Ennek lényege: a nő azt csinál a testével, amit akar, a magzat pedig nem ember, csupán egy „sejtcsomó”. Nagyjából ebben a stílusban boncolgatta (szó szerint) a témát Cseh Katalin és Papp Réka Kinga liberális hiperaktivista is abban a bizonyos 2015-ös klubrádiós beszélgetésben, amelyet a Magyar Nemzet bányászott elő szerdán. Papp egy botmixerhez hasonlította a műtéti magzatgyilkosságot, mire Cseh hülyén rötyögött egy sort, majd közölte:
„Ezt még nem hallottam. Majd elterjesztem én is a kis körömben.”
E döbbenetes érzéketlenség nem csak azért érdekes, mert egyik elkövetője Cseh Katalin, az új SZDSZ frissen megválasztott EP-képviselője, hanem mert ma Magyarországon a magzatgyilkosságok gyakorlatilag zökkenőmentesen, a szélsőséges liberálisok legnagyobb megelégedésére folyhatnak. Ám van itt egy „aprócska” probléma. Magyarország Alaptörvénye szerint
„a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.
Bár az alaptörvény a legmagasabb szintű jogforrásunk, a valóságban ez a védelem mégsem érvényesül. Ugyanis a magzati élet védelméről szóló, az alaptörvénynél alacsonyabb szintű jogszabály „súlyos válsághelyzet” esetén mégiscsak engedélyezi a gyermekgyilkosságot, ráadásul állami támogatással. A súlyos válsághelyzet valódiságát azonban senki nem vizsgálja, a hatóságnak azt szó nélkül tudomásul kell vennie. Így magyar életek ezrei vesznek el évente, noha a gyakran beszűkült tudatállapotban hozott, elhamarkodott döntést utólag sokan megbánják. De akkor már nincs visszaút. Sok nőnél soha be nem gyógyuló lelki sebeket, másoknál meddőséget okoz a beavatkozás.
CSAVARJUK KI A KEZÜKBŐL A BOTMIXERT!
Az Egyesült Államok több közép-nyugati és déli államában (Arkansasban, Georgiában, Kentuckyban, Ohióban, Louisianában, Missouriban és Alabamában) szigorították az abortusz-törvényeket az utóbbi hónapokban, és további 16 államban terveznek hasonló korlátozásokat. Ez kellő felhajtóerőt jelenthetne nekünk is, hogy végre érvényt szerezzünk saját alaptörvényünknek, és megvédjük a megfogant életeket az oktalan gyilkosságoktól. (Három kivétellel: ha nemi erőszakkal vagy vérfertőzéssel fogant a gyermek, illetve ha az anya életét veszélyezteti a várandósság.) Már csak a mostanában sokat (és helyesen) hivatkozott keresztény hagyományok védelme miatt is indokolt lenne a magzatok fokozottabb védelme. Ám kampányidőszakban ilyesmibe nem lehet belevágni. Majd utána.
Hogy a liberálisok őrjöngeni fognak, az borítékolható. De amikor épp nem őrjöngenek, akkor sem sokkal elviselhetőbbek (lásd a botmixeres viccelődésüket). Valamikori észhez térésük hiú reményében addig is sok szeretettel küldjük nekik Ronald Reagan néhai amerikai elnök megunhatatlan bon mot-ját:
„Észrevettem, hogy mindenki, aki az abortuszt támogatja, egyszer már megszületett.”