Lássuk mindenekelőtt az események kronológiai sorrendjét:
1.: A magyar honvédelmi minisztérium közli, hogy vizsgálatot folytat Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök ellen, aki a NATO közgyűlésein nem a magyar álláspontot képviselte.
2.: Magyar Péter bejelenti, hogy hamarosan „atombombát” fog ledobni, amelybe bele fog bukni a kormány.
3.: Egyre több részlet derül ki Ruszin-Szendi Romulusz viselt dolgairól.
4.: Magyar nyilvánosságra hoz egy hangfelvételt, amelyen Szalay-Bobrovniczky Kristóf ismerteti a magyar honvédség fejlesztésének részleteit és okait – pontosan ugyanazt mondja el a hangfelvételen, amit utóbb elmondott nyilvános sajtótájékoztatón és több médiaszereplésében.
5.: Az ukrán titkosszolgálat bejelenti, hogy letartóztatott két Magyarországnak kémkedő ügynököt.
6.: A magyar külügyminiszter bejelenti, hogy kiutasít két fedésben lévő ukrán diplomatát, akik valójában ügynökök és Magyarország ellen kémkednek.
7.: Kocsis Máté bejelenti, hogy a Tisza Párt együttműködik az ukrán titkosszolgálattal.
Ez tehát az események sorrendje. És most próbáljunk bekukkantani a függöny mögé! Kezdetnek forduljunk az ellenzéki sajtóhoz, azon belül is először a Telexhez, amelynek munkatársa Dezső András, aki, hát hogy is mondjuk, titkosszolgálati szakértő. Dezső a következőket írja le – érdemes most nagyon figyelniük:
„Egy hosszú hónapok óta zajló titkosszolgálati háború egyik állomásaként értékelik a Telex titkosszolgálati forrásai azt, hogy pénteken az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) közölte: leleplezett egy magyar katonai kémhálózatnak nevezett szervezetet Nyugat-Ukrajnában, és letartóztatott két ügynököt.”
Tehát a titkosszolgálati háború hónapok óta zajlik. Ez önmagában több mint érdekes! De lássuk tovább:
„Azt viszont az ukrán és magyar titkosszolgálati játszmákat ismerő források sem tudták lapunknak megmondani, mennyire helytálló az SZBU közlése, és egyáltalán kik lehetnek a letartóztatott személyek, akiket az ukránok magyar kémeknek neveznek. Pénteken Szijjártó Péter külügyminiszter is óvatossággal kezelendő, magyarellenes propagandának nevezte a kémkedés miatt letartóztatott ügynökök ügyét.”
Nocsak, nocsak. Dezső forrásai sem tudják eldönteni, mennyire helytállóak az SZBU közlései. Akkor pedig semennyire, mert a Telex és személy szerint Dezső nem arról ismert, hogy bármikor, bármilyen ügyben és összefüggésben a magyar érdek, főleg pedig a magyar kormány vagy kormányzati narratíva erősítésén fáradozott volna.
De lássuk tovább, mert most kezd igazán érdekes lenni:
„Az viszont egyöntetű vélemény, hogy ami zajlik, az egy hónapok óta – részben már a nyilvánosság előtt is ismertté vált – titkosszolgálati játszma része. Ugyanehhez a játszmához sorolják forrásaink azt az incidenst is, ami a múlt héten történt, de nem kapott nyilvánosságot: akkor a honvédség tokaji radarja Magyarországra berepülő drónokat detektált, ezek közül egyet le is lőttek. A magyarok azt gyanítják, hogy a drónok Ukrajnából érkeztek. Ezzel kapcsolatban a Telex kérdéseket küldött a honvédségnek.”
Ha lenne az embernek egy csepp kedve is viccelődni, akkor itt lenne a helye az örök idézetnek, miszerint: „Elvtársak, a nemzetközi helyzet fokozódik”. De nincsen kedvünk viccelődni, különösen ezt elviccelni, ugyanis a nemzetközi helyzet fokozódik. S ebben a felfokozott helyzetben egyszer csak kiderül, hogy a szomszédos, háborúban álló ország drónokat reptetett be hazánk területére – elég mélyen, egészen Tokajig! –, amelyek közül a honvédségünk egyet le is lőtt. Nem vicces. Véresen komoly és hátborzongató – s leginkább mélységesen felháborító, s szerény véleményem szerint jogos felháborodásunkat ideje lenne hivatalos formában jelezni Ukrajna budapesti nagykövetének. Berendelni és átadni neki a tiltakozó jegyzéket. Ez a minimum!
A teljes cikket a Magyar Nemzet oldalán olvashatják, IDE KATTINTVA!