A baloldali ellenzéki pártok – valamint a holdudvarukhoz tartozó beszélő fejek, propagandisták – tavaly év vége óta igyekeznek valódi csodafegyverként beállítani a hét éve vágyott „összefogás” megvalósulását, miközben hazai és nemzetközi példák is azt mutatják, hogy az elvtelen koalíciók sikeressége korántsem magától értetődő dolog – mutat rá Tóth Erik a lapunknak készített elemzésében. Hiszen ha így lenne, úgy a 2019-ben Lengyelországban összefogott öt baloldali párt ellenzéki koalíciójának utcahosszal kellett volna nyernie a PiS előtt, ehelyett történelmi jelentőségű vereséget szenvedtek el – emlékeztet az elemző.
Ha valóban csodafegyverről lenne szó, úgy 2020 őszén a szerencsi időközi országgyűlési választáson sem Koncz Zsófiának és a Fidesz–KDNP-nek, hanem a kétharmad szimbolikus lebontásával kampányoló jobbikosnak és a mögötte teljes mellszélességgel kiálló baloldali kényszerkoalíciónak kellett volna győznie. Tóth szerint
a jobboldalnak mindezektől függetlenül nem szabad lebecsülnie a Gyurcsány-listát, tudva, hogy az elvtelen koalíció elvtelen eszköztárral és eszközhasználattal is jár.
Kamuvideó Korózs Lajostól, „patkányozás” Bangóné Borbély Ildikótól, „Judapestezés” Bíró Lászlótól, a fehér, keresztény heteroszexuálisok rémisztő képződménynek titulálása Niedermüller Pétertől, álhírgyártás és még sorolhatnánk. Teszik mindezt azért, hogy a koronavírus-járvány alatt hiteltelenítsék a kormányt.
Politikatörténeti sci-fi
Az Alapjogokért Központ vezető elemzője szerint a baloldal politikai kommunikációja leplezi le a legjobban, hogy
a társulást csupán két dolog tartja össze: a hatalom iránti vágy és az ezzel szorosan összekapcsolódó Orbán-ellenesség.
Ez a két tényező kell ahhoz, hogy a korábban elképzelhetetlennek tartott politikatörténeti sci-fi megvalósuljon, és hogy Jakab Péter, a Jobbik aktuális elnöke – Gyurcsány Ferenc hívószavának eleget téve – teljesítse be a Jobbik „lelkének elvételét”, amiről korábban Vona Gábor beszélt. Fel lehetne azt is idézni, hogy a Jobbik vagy a most már vele egy platformon álló Momentum vezetői hányszor határolódtak el Gyurcsánytól korábban, mondván, ők sosem fognak össze a Demokratikus Koalícióval vagy kötnek választási szövetséget a 2018-ban a törvényhozásba épphogy bekerülő szervezettel.
Csak eszköz, nem megoldás
Tóth Erik az elemzésében arra is kitér, hogy bár a felek számára az egység felmutatása most közös érdek, a korábban köztük lévő törésvonalak nem tűntek el, csak ideiglenesen megkerülték azokat. Ennek a kárát tapasztalhatják már most azokban az ellenzéki vezetésű önkormányzatokban, ahol felbomlott vagy veszélybe került a koalíciós együttműködés. Az összefogás ugyanis csak egy eszköz, de nem megoldás. Eszközként arra alkalmas, hogy az egyes baloldali pártok Fideszhez mért népszerűtlenségét igyekezzen elfeledtetni eredményeik összesítésével, amely által a széttördelt baloldali ellenzéki politikai tér egyosztatúnak tűnhet. A kényszerkoalíció egységének fenntartását nehezíti, hogy
miközben a kormányzás alapelveit szimbolikus értelemben rögzítik, annak gyakorlati alkalmazását ők maguk tagadják meg helyi szinten, az önkormányzatokban.
Egyet nem értési pont lehet továbbá a nemzeti szuverenitás értelmezése is, de a baloldali pártok jobbikos jelöltekhez való viszonyulása is tartogathat még meglepetéseket az országos lista, valamint annak előzményeként az egyéni választókerületek indulási stratégiájának összeállítása során – írja Tóth. A vezető elemző szerint 2022-ben nem programalapú választási kampányra kell készülni, hanem az ellenzék felől érkező, a nyílt társadalom eszmerendszerét felvonultató nemzetközi és hazai negatív kampányra a kormánnyal szemben.
A teljes cikk ITT olvasható.
