Az egyik legrosszabb forgatókönyv, amit egy adós el tud képzelni, hogyha a bank, ahol a hitelt felvette, a késedelmes tartozás behajtását egy követeléskezelő cégnek adja át. Ilyenkor kiszolgáltatott helyzetbe kerül az adós, úgy érzi, jól már nem jöhet ki a dologból. Biztosan vannak „happy end”-del végződő történetek is, de a Panaszkönyvhez forduló asszony esete nem így alakult.
Zydka Györgyi édesapja 2015 decemberében hunyt el. A fél évvel későbbi hagyatéki tárgyaláson derült ki, hogy a férfi 800 ezer forint hitelt vett fel, nem tudta törleszteni, az adósság pedig már csaknem 2,5 millióra duzzadt. Az asszony a tárgyalás után jelezte a banknak, mielőbb szeretné rendezni a hátralékot. Júliusi levelére csak szeptemberben érkezett egy igen különös válasz, amely egy utolsó felszólítás volt.
A nő vállalta volna, hogy egyben kifizeti az eredeti tartozást kamatok nélkül, majd később a kamattörlesztést is már, a bank azonban ezeket elutasította. Novemberben újabb levél érkezett, amelyben – elhunyt – édesapját szólították fel az adósság rendezésére. Végül decemberben egy értesítésből tudta meg, hogy a tartozását a bank eladta egy behajtócégnek. A történet itt még nem ért véget, később az is kiderült, a követeléskezelő cég is továbbpasszolta az ügyét egy újabb behajtónak.
A cégeknek megéri egymás között adogatni az ügyfelet, mert addig is nő a késedelmi és egyéb kamatok összege.
Zydka Györgyi ahelyett, hogy csendben gyászolhatna, két behajtócéggel és egy adminisztrációs hibával kénytelen küzdeni. Mivel nem létezik egységesített jogszabály, így az is lutri, hogy meg tud-e egyezni az ügyvédje a követeléskezelőkkel. Ha nem, akkor záros határidőn belül a behajtócégeké lehet az otthona.
Tekintse meg a teljes adást:
