– A baloldal előszeretettel gúnyolódik a kormány harcias retorikáján, azon, hogy önök gyakran beszélnek küzdelemről, csatáról, pedig tény: hazánk a migrációs és az LMBTQ-lobbival szembeni politika miatt folyamatosan támadások alatt áll. És nem „csak” szócsatákról van szó, hanem komoly jogi küzdelemről is, ez viszont, azon kívül, hogy még inkább felértékeli az igazságügyi tárcát, vélhetően a munkaterheket is növeli. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
– Valóban komoly küzdelmeket folytatunk az uniós döntéshozókkal. Sajnos a viták nagy része zárt ülésen zajlik, pedig szívesen bemutatnám, milyen hihetetlen érvelések mentén ragaszkodik egy-egy tagállam képviselője a balliberális fősodorhoz. A legemlékezetesebb ilyen alkalomra talán az igazságügyi tanács tavaly októberi találkozóján került sor, amikor az Európai Bizottság gyermekjogi stratégiájának tanácsi következtetéséről tárgyaltunk.
Ott ültünk lengyel kollégámmal, és csak néztük, ahogyan egyes tagállamok a végsőkig ragaszkodtak ahhoz, hogy az LMBTQ-aktivistákat engedjük be az iskoláinkba. A gyermekek elleni erőszakkal vagy a gyermekprostitúcióval szembeni fellépés, de még a különleges nevelési igényű vagy a fogyatékkal élő gyermekek jogainak biztosítása, sőt a diszkrimináció bármely formájának elutasítása sem volt fontosabb számukra az LMBTQ-lobbi extra jogainak biztosításánál. Hihetetlen élmény volt.
– Sokszor hallani, hogy a kötelezettségszegési eljárásokat megalapozni próbáló jelentések, vitaanyagok elfogultak és hiányosak. Lehet egyáltalán színvonalas jogi vitát folytatni az ellenfelekkel?
– Mindig készek vagyunk a párbeszédre, ami azonban csak egy konstruktív és kölcsönös tiszteleten alapuló vita lehet. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az európai hangulatú vitákon mi is részt veszünk. Hiába ugyanakkor minden szakmai és részletes érvelésünk, azt látjuk, hogy ezek gyakran süket fülekre találnak. Az uniós érvkészletben eközben pedig csak kiüresedett toposzok köszönnek vissza.
Az már csak az egész pikantériája, hogy a jogállamisági jelentésekben pont azon NGO-k és médiumok megállapításaira hivatkoznak, amelyek a leghangosabban kritizálnak bennünket. Holott mi, a kormány részéről mindent megtettünk azért, hogy a jelentés legalább az objektivitás és a kiegyensúlyozottság minimális követelményeinek megfeleljen. Részletes elemzéseket juttattunk el a bizottsághoz, hogy segítsük munkáját a jelentés előkészítése során, amiket lényegében figyelmen kívül hagytak. Ne tegyünk tehát úgy, mintha egy teljesen független jelentésről lenne szó. Közelednek a választások, ezért illúzióink sincsenek: Brüsszel egyre nagyobb nyomást helyez majd a kormányra. Másképp szólva: Brüsszelben már elkezdődött a magyar választási kampány.
– Melyek voltak a 2021-es év legnagyobb győzelmei a nemzetközi színtéren?
– Sikerrel védtük meg a rezsicsökkentést, holott Brüsszelből komoly nyomást gyakoroltak a magyar háztartásokra. A mi álláspontunk szerint a legnagyobb szennyező országok és multik fizessék meg a klímaharc árát. Eközben egyre többen ismerik be, hogy a fizikai határzár tényleg megfelelő választ ad a migrációs kihívásokra. Persze a határvédelemmel járó terhek megosztása az unióban még várat magára, úgy tűnik azonban, hogy egyre többen értenek velünk egyet ebben a kérdésben is. Növekszik továbbá a kontinensünkről szóló páneurópai vitában részt vevő magyarok száma is, amelynek köszönhetően Magyarország most decemberben rendezvények tekintetében átvette a vezetést Németországtól, a hazánk álláspontját támogató ötletek ráadásul egyre nagyobb számban és egyre szélesebb körben válnak ismertté a konferencia jelentéseiben is. Elkötelezettek vagyunk Európa iránt, és ezt már senki nem vonhatja kétségbe.
– A gyermekvédelmi törvényt a „jogvédő” szervezetek kezdetben azzal kritizálták, hogy szerintük összemossa a pedofíliát és a homoszexualitást – bár világos volt, hogy ez nem így van –, azonban lassan kiderült, hogy valójában a legfájdalmasabb számukra az LMBTQ-propaganda visszaszorítása hazánkban. Megdöbbentő, hogy a balliberálisok – legalábbis kommunikációjukban – nem vesznek tudomást a világszerte zajló gender agymosásról. Mindenütt jellemző a baloldalra ez a struccpolitika, a nyilvánvaló folyamatok tagadása? Akad olyan ország, amely hozzánk hasonló szabályozást vezetett be vagy ilyesmit tervez?
– Ahogyan mondani szokás: az anyag nem vész el, csak átalakul. A baloldal ma már új köntösben és megváltozott eszköztárral támad a hagyományos, keresztény-konzervatív értékeket vallókra. Ez nem más, mint a woke ideológia, genderőrület és a PC újbeszél. Ráadásul ezúttal nem Keletről, hanem Nyugatról érkezik. Meg akarják szabni, hogyan éljünk, gondolkodjunk és neveljük a gyermekeinket. Nekünk itt, Közép-Európában majdnem fél évszázadig volt „szerencsénk” ilyen légkörben élni, így mára ellenállóvá váltunk a progresszív, neomarxista őrülettel szemben. Sajnos ez Nyugat-Európáról nem mondható el, ott már Németország is elesni látszik. A gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban pedig ne feledjük, hogy nem egy magyar jelenségről beszélünk. Hasonló események zajlanak Olaszországban és Romániában. Sőt ilyen okokból lépett fel az Európai Bizottság Litvánia ellen is, kevés sikerrel, hiszen ott éppúgy megvédték a litvánok érdekeit, ahogyan mi is megvédjük a magyar emberek és családok érdekeit.
– A törvény dacára nehéz fogást találni a nagy médiaszolgáltatókon, noha például a Netflix vagy az HBO gyermekszekciójában hemzsegnek az olyan filmek, amelyekre biztosan vonatkoznának az előírások. Körvonalazódik valamilyen megoldás ezzel kapcsolatban?
– A törvény biztosítja, hogy a gyermek nevelésébe a szülőn kívül senki ne szólhasson bele. A szülőnek tehát jogában áll eldönteni, hogy gyermeke milyen tartalmat nézzen például az ön által említett, fizetős tartalomszolgáltató felületeken. A balliberális politikusok hisztériakeltésével ellentétben tehát az új törvény semmiféle cenzúrát nem alkalmaz, nem tilt be filmeket vagy könyveket.
Egyszerűen nem szeretnénk, ha a kiskorúak olyan témákkal és tartalmakkal találkozzanak akaratlanul, akár a szülő engedélye nélkül is, amely az életkori szakaszukkal összefüggő értelmi és feldolgozási képességeikkel nincs azonos szinten. Megjegyzem, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa már régóta alkalmaz korhatári besorolásokat, amelyek minden esetben arra a kérdésre fókuszálnak, hogy az adott termék tartalmaz-e a kiskorúak fizikai, lelki vagy erkölcsi fejlődésének szempontjából ártalmas hatásokat.
A teljes interjú IDE kattintva olvasható.
Magyar Hírlap
Korompay Csilla
