2020. december 4.,
péntek, Borbála, Barbara napja

A magyarok többsége szerint nem való az óvodákba és az általános iskolákba az LMBTQ-érzékenyítés

2020. október 15., csütörtök 09:19

Az elmúlt időszakban nagy vihart kavart a hazai közbeszédben a „Meseország mindenkié” című kiadvány, amely hagyományos magyar népmesék átírt változatait mutatja be, egyebek mellett az LMBTQ-, transznemű életformához kötődő szemszögből. Erre tekintettel a Századvég megvizsgálta a magyar emberek véleményét a szóban forgó kötetről, valamint a kiskorú gyermekeket érintő – a szexuális irányultsághoz és nemi identitáshoz kötődő kisebbségekkel kapcsolatos – felvilágosító tevékenységről.

Kiindulópontként fontos megjegyezni, hogy a magyar társadalom értékstruktúrájában központi helyet foglal el a gyermekek védelme, illetve a harmonikus nevelkedésük biztosításának fontossága. Ennek megfelelően a megkérdezettek 91 százaléka aggasztónak ítéli a jelenséget, hogy a kisgyermekek a médiában, valamint az online felületeken jelenleg is túl sok, az életkoruknak, érettségüknek nem megfelelő tartalommal találkozhatnak, ezzel szemben mindössze a 7 százalékuk véli úgy, hogy ez nem jelent problémát.

Fontos a család és a gyermekek védelme

A magyarok számára kulcsfontosságú a család intézménye, illetve az ehhez köthető hagyományos értékek oltalma, így nem meglepő, hogy Magyarország 2010 óta kiemelt figyelmet fordít a családok érdekeinek érvényesítésére, gyarapodásuk elősegítésére, továbbá a gyermekvállalás ösztönzésére. A kutatás szerint a válaszadók 95 százaléka úgy gondolja, hogy jelenleg hazánkban elengedhetetlen a családi értékek védelme, és mindössze az 5 százalékuk helyezkedett eltérő álláspontra. Ezen felül a megkérdezettek több mint háromnegyede (79 százaléka) foglalt állást a hagyományos családmodell és az ehhez fűződő értékek megőrzése mellett, míg a 17 százalékuk szerint túl kellene lépnünk ezeken, az együttélés alternatív formái felé.

 

A felmérés kitért a gyermekek apához és anyához való jogának lakossági megítélésre is. A válaszadók 69 százaléka helyesli annak kimondását, hogy a gyermekeknek joguk van apához és anyához, ugyanakkor a 25 százalékuk kirekesztőnek tartja e kijelentést a többségitől eltérő életforma szerint élők vonatkozásában.

A magyar társadalom elfogadó az LMBTQ-életformát követőkkel, de életmódjukat magánügyként kezeli

Megállapítható, hogy Magyarország a rendszerváltozás óta valamennyi polgárának garantálja az alkotmányos alapjogok érvényesülését, amely lehetővé teszi a magyarok számára, hogy – a jogszabályi keretek tiszteletben tartásával – saját nézeteiknek és igényeiknek megfelelő életvitelt folytassanak. Ezzel összhangban kijelenthető, hogy a megkérdezettek közel kétharmada (63 százaléka) szerint az LMBTQ- (meleg, leszbikus, transznemű) életformát követők megfelelő szabadsággal rendelkeznek, illetve saját elképzeléseik szerint élhetik életüket hazánkban, ugyanakkor a 25 százalékuk úgy gondolja, hogy a szexuális kisebbségek tagjainak szabadságát tovább kellene növelni. Érdekesség, hogy társadalmi konszenzus látszik kirajzolódni a szexuális orientáció és identitás megítélésében.

A válaszadók kétharmada (66 százaléka) véli úgy ugyanis, hogy az LMBTQ-életvitel magánügy, ezzel szemben a 17 százalékuk szerint közügynek tekinthető, melynek szélesebb körű társadalmi elfogadására kell törekedni, míg a 15 százalékuk az említett életformát sehol, semmilyen körülmények között sem tartja elfogadhatónak. Ezek alapján kijelenthető, hogy a magyar társadalom többsége elfogadó, toleranciára törekvő az LMBTQ-életformát követőkkel.

 

A kisgyermekek érzékenyítése elfogadhatatlan

A kutatás rávilágít arra, hogy a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában megjelent, a különböző kisebbségi, szexuális és nemi orientációjú csoportokhoz tartozó szereplőket ábrázoló mesekönyvről a megkérdezettek közel kétharmada (64 százaléka) hallott, míg a 35 százalékuk nem értesült a kötet kiadásáról. Fontos kiemelni, hogy óvodás illetve kisiskolás korban – a gyermekek fejlődésének zavartalan biztosítását szem előtt tartva – a heteroszexuális irányultságú felvilágosítás sem kezdődik meg, valamint bizonyos médiatartalmak korhatáros besorolása is a kisgyermekek védelmét szolgálja. Ennek fényében célszerű értelmezni, hogy a válaszadók 82 százaléka elutasítja, hogy az óvodások és kisiskolások az LMBTQ- vagy transznemű életformát követő főszereplőket felvonultató mesékkel ismerkedjenek, és mindössze a 15 százalékuk fogalmazott meg eltérő véleményt.

 

Ezzel párhuzamosan a megkérdezettek 81 százaléka gondolja úgy, hogy az említett életkorban nem elfogadható az LMBTQ- vagy transz érzékenyítés megkezdése, míg a 17 százalékuk szerint minél fiatalabb életkorban el kell kezdeni a szexuális kisebbségekkel kapcsolatos érzékenyítést.

Összegezve kijelenthető tehát, hogy a magyarok döntő többsége szerint – a gyermekek háborítatlan személyiségfejlődésének elősegítése érdekében – az óvodákban és általános iskolákban nincs helye az LMBTQ- és transznemű életvitelt bemutató érzékenyítő kiadványoknak, illetve olyan tevékenységeknek, amelyek a kisgyermekek szexuális orientációval és identitással kapcsolatos nézeteinek formálására irányulnak.

Századvég