A politika kegyetlen üzlet. De még a legkegyetlenebb játszmáknak is vannak íratlan szabályai és morális alapjai. Magyar Péter felemelkedése azért egyedülálló, mert az első pillanattól kezdve felrúgta ezeket az alapokat. Mai írásunk egy morális prófécia, egy elemzés arról, miért van a Tisza Párt vezetőjének jellemébe kódolva a totális és magányos bukás.
Ez a kép azért fontos, mert rávilágít egy alapvető különbségre: a megvett Márki-Zayt a politika árulta el, de a magánéleti bázisa kitartott mellette.
A józan ész most felteszi a kíméletlen kérdést: ki fog ott állni Magyar Péter mellett, amikor eljön az ő elkerülhetetlen bukásának pillanata?
1. Az eltűrt agresszió: a siker illúziójának túszai
Ahogy azt az elmúlt hónapok eseményei (az adatbotrány, a hamisított fotók, a belső elszólások) világosan mutatják, a Tisza Párt körül a „változás” máza gyorsan kopik. De miért tűri el mégis a környezete, a szavazótábora és a brüsszeli szövetségesei Magyar Péter agresszív, nárcisztikus, cinikus és pusztító stílusát?
A válasz a józan ész alapján egyszerű: azért, mert ő az utolsó reményük.
A Tisza Párt nem egy értékközösség. Ez egy külföldi pénzen épített kétségbeesett érdekszövetség, amely a kormánygyűlöletre és a győzelem illúziójára épül. A szövetségesek (beleértve a szavazókat is) nem lojalitásból tűrik el a vezér gátlástalanságait, hanem taktikai okokból. Ők a siker reményének túszai. Elfogadják a megaláztatásokat, a "hazudozást", az "agyhalottazást", mert el akarják hinni, hogy ez az ember képes nyerni, morális gátak nincsenek.
2. Az eredendő bűn: az alapok elárulása
De van egy alapvető különbség Magyar Péter és bármely korábbi politikus között. A legtöbb politikus a karrierjét áldozza fel, vagy a politikai szövetségeseit árulja el. Magyar Péter azonban mélyebbre ásott. Az ő politikai karrierje nem egy programmal, hanem a legsúlyosabb morális árulással kezdődött, a saját feleségéről, a családjáról készített titkos hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával. Ez nem egy politikai hiba volt. Ez egy jellemhiba, de inkább bűn!
Ezzel a lépéssel megmutatta a világnak, hogy számára nincs szent kötelék. Nincs az a morális gát, amit a cél érdekében ne lépne át. Míg Márki-Zayt a politika árulta el, de hazatérhetett a családjához, addig Magyar Péter maga rombolta le a saját morális menedékét, hogy egyáltalán beléphessen a politikába.
3. A kódolt bukás: aki gátlástalan árulóval lép szövetségre...
És itt válik a történet egy logikus, elkerülhetetlen tragédiává. A Tisza Párt szövetségesei és támogatói most azért tűrik a stílusát, mert azt hiszik, rájuk ez az árulás nem vonatkozik. Azt hiszik, a vezér gátlástalansága csak az "ellenségre" (a Fideszre) irányul. Ez a józan ész és az élettapasztalat teljes semmibevétele.
Aki elárulta a családját, miért pont a szavazóival lenne hűséges? Aki lehallgatta a feleségét, miért ne árulná el a brüsszeli szövetségeseit, ha az érdeke úgy kívánja?
A Tisza Párt belső köre pontosan tudja ezt. Nem bíznak benne. Csak használják, ahogy ő is használja őket. Ez egy tranzakció.
Konklúzió: a színpad, ami üresen marad
Ezért van az, hogy Magyar Péter bukása (amely a program hiánya és a tényekkel való kíméletlen ütközés miatt kódolva van) más lesz, mint a többi.
Amint az illúzió szertefoszlik, amint kiderül, hogy a győzelem esélye elillant, a tranzakció felbomlik. A brüsszeli "barátok", a hazai "szakértők" és a hirtelen felébredő szavazók nem egyszerűen elpártolnak tőle. Menekülni fognak. Menekülni fognak egy olyan embertől, akiről pontosan tudják, hogy a bukás pillanatában kíméletlenül feláldozná őket, ahogy a családját is feláldozta.
És ha eljön az este, amikor Magyar Péternek egyedül kellene kiállnia a kamerák elé elismerni a vereséget, a színpad teljesen üres lesz. Nem lesz ott sem a pártja, sem a brüsszeli támogatói. És nem lesz ott a családja sem, hogy megvigasztalja.
