A hiba nem bűn, de a felelősséghárítás az. Mélyelemzés a valódi felelősségvállalás lélektanáról, a családtól a politikáig. Lássunk tisztán!
A mai rohanó világban hajlamosak vagyunk elfelejteni azokat az alapvető emberi értékeket, amelyek összetartanak minket. Talán a legfontosabb ilyen érték a felelősségvállalás. De mit jelent ez valójában a gyakorlatban, a hétköznapokban? Mai elemzésünk a józan ész és az univerzális erkölcs alapján járja körül, mitől lesz valaki felelős szülő, felelős vezető vagy felelős politikus.
A mai világban, ahol a narratívák és a politikai marketing gyakran felülírják a tényeket, hajlamosak vagyunk elfelejteni azokat az alapvető emberi normákat, amelyek nélkül egy közösség nem működhet. Ilyen alapvetés a felelősségvállalás.
De mit is jelent ez valójában? A felelősségvállalás nem a tökéletességről szól. Nem azt jelenti, hogy soha nem hibázunk. Épp ellenkezőleg: a felelősségvállalás a kudarc és a hiba kezelésének művészete és morális kötelessége.
A józan ész alapján bontsuk le, mit jelent felelősen viselkedni különböző életszerepekben.
A kiindulópont: a hiba nem bűn, a hárítás viszont az
A hiba emberi dolog. Egy rossz döntés, egy technikai baki, egy elszámolt tévedés – ezek mind az élet részei. A jellempróba ott kezdődik, mi történik a hiba lelepleződése után.
A felelős ember azt mondja: „Én hibáztam. Tanulok belőle. Itt van, hogyan javítom ki.”
A felelőtlen ember azt mondja: „Nem én voltam. A kormány hibája. A másik osztály volt. A körülmények áldozata vagyok.” Az első bizalmat épít, a második megvetést szül.
1. A szülői felelősség (az alap)
A felelősségvállalást a családban tanuljuk meg. Gondoljunk bele, mit tanul az a gyerek, akinek a szülője sosem kér bocsánatot? Az édesapa vagy édesanya, aki türelmetlenül rákiabál a gyerekre, majd utána azt mondja: „Bocsánat, fiam, fáradt voltam, nem te tehetsz róla” – az integritást tanítja. Azt tanítja, hogy a hibáinkért vállalni kell a felelősséget.
Az a szülő, aki a saját hibáját (pl. elfelejt valamit) a gyerekre fogja („miattad van!”), az gyávaságot és bizalmatlanságot tanít. A szülő felelőssége, hogy biztonságos, kiszámítható környezetet teremtsen. Ha ezt a bizalmat eljátssza, a család alapjai rendülnek meg.
2. A vezetői felelősség (a bizalom tőkéje)
Egy munkahelyen a vezető felelőssége hatványozott. Egy jó vezető a sikert megosztja a csapatával, a kudarcot viszont magára vállalja. Ha egy projekt megbukik, a felelős vezető azt mondja: „Én hagytam jóvá a tervet, az én felelősségem. Nézzük meg, hol hibáztunk.” Ezzel biztonságos légkört teremt, ahol az emberek mernek kockáztatni és újítani.
A gyenge vezető bűnbakot keres: „A beosztottjaim hibáztak.” Ezzel félelmet és bizalmatlanságot teremt. Senki nem fogja a legjobb tudását adni egy olyan főnöknek, aki a bajban cserbenhagyja őket.
3. A politikai felelősség (a nemzetbiztonság kérdése)
És itt érkezünk el a legmagasabb szinthez. A politikai vezető felelőssége a legkomolyabb, mert ő milliók sorsáért, biztonságáért és bizalmáért felel. Amikor egy politikai erő – legyen az kormányon vagy ellenzékben – bizalmat kér az emberektől (például a személyes adataik átadására egy applikációban), akkor kötelességet vállal azok védelmére.
Ha ez a rendszer csődöt mond, és százezrek adatai kerülnek veszélybe, a felelős politikus azonnal a nyilvánosság elé áll:
- Bocsánatot kér az áldozatoktól.
- Figyelmezteti őket a konkrét veszélyekre (pl. adathalászat, csalások).
- Azonnali vizsgálatot rendel el a saját házuk táján.
Vállalja a politikai következményeket.
A felelőtlen politikus ezzel szemben:
- Hallgat a károsultak felé. Egy szót sem pazarol az áldozatokra.
- Bűnbakot keres (hekkerek, más pártok, külső erők).
- Képmutatóan a vizsgálatot elrendelők ellen fordul.
- Figyelemelterelő hazugságokba kezd (pl. hamis kutatási adatok bedobása).
Ez utóbbi magatartás nem csupán politikai hiba. Ez a bizalom elárulása, és a támogatók cinikus semmibevétele.
Konklúzió: A jellempróba
A józan ész és az univerzális erkölcs azt diktálja: a felelősségvállalás nem egy választható opció, hanem a karakter és az alkalmasság alapvető mércéje.
Az a férfi, az az anya, az a vezető vagy az a politikus, aki a hibáiért másokat hibáztat, aki a saját kudarcáért a körülményekre vagy az ellenségeire mutogat, az elvesztette a hitelességét. Nem bízhatunk rá sem a családunkat, sem a cégünket, sem az országunkat.
A felelősségvállalás az a pont, ahol kiderül, ki a gerinces ember, és ki az, aki csak szerepet játszik.
Ön szerint hol kezdődik a valódi felelősségvállalás, és mi a legnagyobb hiba, amit egy vezető elkövethet?
Forrás: Szerző László/Facebook
