Gyurcsány célkeresztjében a szocialista párt
Kiindulópontként fontos leszögezni, hogy Gyurcsány Ferenc évek óta szisztematikus építkezést folytat, melynek célja a hatalomba való visszatérésének előkészítése. E folyamatban kitüntetett helyet foglal el volt pártjának, az MSZP-nek a bekebelezése, melyhez szemmel láthatóan az előválasztásokat is fel kívánja használni a Demokratikus Koalíció vezére. Sokatmondó, hogy a gyurcsányi machinációk eredményeként a szocialista párt egykori elnöke, Molnár Gyula is távozni kényszerült az MSZP-ből, miután vitatott körülmények között bejelentette, hogy a következő országgyűlési ciklusban a DK képviselőcsoportjához fog csatlakozni. Hasonló sorsra jutott a szocialisták pécsi politikusa, Szakács László, Juhászné Lévai Katalin, egykori Hajdú-Bihar megyei pártelnök, továbbá Mokrai Mihály, a párt miskolci képviselője, akik szintén a Demokratikus Koalícióhoz fűződő kapcsolataik miatt kerültek kizárásra az MSZP-ből. Gyurcsány Ferenc „két legyet üthet egy csapásra” e fejleményekkel, hiszen egyrészt baloldali húzónevekkel bővülhet saját politikai közössége, másfelől pedig tovább súlyosbíthatja az évek óta káderhiánnyal küzdő szocialisták belső válságát. A szóban forgó események is bizonyítják, hogy a volt kormányfő februári kijelentése, miszerint „a következő egy évben sokat fogják hallani az én nevemet” nem pusztán politika blöff volt, hanem a gyurcsányi stratégia lényegének körvonalazása.
Reflektorfényben a Demokratikus Koalíció
A felvázolt képbe illeszkedik, hogy egyértelműen Gyurcsány Ferenc akciói dominálják a baloldali pártelnökök kommunikációját. A DK elnöke többek között krákogással, narancslé helyett vízivásra buzdítással, valamint férfiszerelmi fantáziákra utaló Facebook-bejegyzésekkel tereli magára a sajtó figyelmét. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások célja, hogy – az előválasztási felkészüléssel kapcsolatos, a volt miniszterelnöknek kedvező folyamatokon túlmenően is – a Demokratikus Koalíció álljon a baloldali közbeszéd fókuszában, minimálisra csökkentve a „szövetséges” pártoknak jutó médiateret.
Elgondolkodtató, hogy – egyebek mellett az előbbiekben érintett tényezők miatt – a balliberális gondolkodók körében is egyre több kritika éri az előválasztások alakulását. Radnóti András, a Momentum egykori külpolitikai koordinátora arra hívta fel a figyelmet, hogy az előválasztás „valójában kiüresedett, változtatásra alkalmatlan”, „a választók helyett a pártvezetők közti alkuk határozzák majd meg a közös lista összetételét”. A baloldali véleményformáló szerint a Demokratikus Koalíció, az MSZP, illetve a Jobbik által uralt, esetlegesen megalakuló kormányból „csak a 2002–2010 közötti rend helyreállítása következhet”. A Momentum volt politikusa felismerte tehát, hogy egykori pártja is belesétált Gyurcsány Ferenc csapdájába, így a többi baloldali formációval együtt statiszta-szerepbe került a 2010 előtti baloldali világ restaurációját célzó Gyurcsány-színdarabban.
A DK a baloldal önkormányzati belharcainak nyertese
Végezetül fontos kihangsúlyozni, hogy az egyes önkormányzatokban hatalomra került baloldali koalíciók instabillá válása, illetve felbomlása ugyancsak a volt kormányfő érdekeit szolgálja. Többek között Pécsen, Baján, Egerben, Szolnokon, valamint Szekszárdon balliberális belháborúk zajlanak, az együttműködés meggyengülése vagy szétesése esetén pedig még inkább felértékelődik a helyben legerősebb baloldali erő (tipikusan a Demokratikus Koalíció) szerepe. A rivális ellenzéki pártokkal szembeni erőfölény kihasználása évek óta alkalmazott, bevett stratégia Gyurcsány pártjában, a kisebb balliberális formációk kiszorítása az önkormányzati politizálás keretében – az előválasztási háttéralkuk mellett – tovább erősíti a DK országos dominanciáját a baloldalon.
Összefoglalva kijelenthető, hogy Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció szigorú kontroll alatt tartják az előválasztás folyamatát, gondosan ügyelve arra, hogy a procedúra ne akadályozza, hanem elősegítse a hatalmi-politikai érdekeik érvényesülését. Az előválasztás ennek köszönhetően nem a baloldali szavazók valódi döntési lehetőségének megteremtéséről szól, hanem – a választás illúzióját kínálva – politikai fegyverré vált a gyurcsányi hatalmi gépezet kezében.
Századvég
