A Tisza Párt adatvédelmi katasztrófája napról napra súlyosabb képet fest. A botrány már régen nem egy szimpla technikai bakiról szól: 200 ezer magyar ember személyes adatának védtelenül hagyása súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ezt már nemcsak elemzők mondják, hanem Orbán Viktor miniszterelnök is, aki haladéktalan kivizsgálást rendelt el az ügyben.
A kormány nemzetbiztonsági kabinetje ugyanis megállapította: az adatok kezelésében ukrán személyek is közreműködtek, ami Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint is elfogadhatatlan, hiszen „politikai véleményre vonatkozó adatoknak” semmi keresnivalójuk nincs külföldön, különösen nem egy nem uniós országban.
De míg a helyzet súlyossága a kormány és a hatóságok számára egyértelmű, a Tisza Párt és támogatóik reakciója a cinizmus és a felelősséghárítás döbbenetes példája.
1. A képmutatás csimborasszója: támadás, tagadás, terelés
Ahelyett, hogy a Tisza Párt vezetése bocsánatot kért volna a 200 ezer áldozattól és azonnali segítséget nyújtott volna nekik, a letagadás és a támadás stratégiáját választották.
Porcher Áron Sommerville, a Tisza Párt fővárosi képviselője – akinek adatai szintén a listán vannak – ahelyett, hogy megdöbbent volna, agresszívan támadt rá a riporterre, törvénytelen adatfelhasználással vádolva meg az újságírót, aki a botrányról kérdezte. Ez a klasszikus áldozathibáztatás: nem az a bűnös, aki elvesztette a 200 ezer adatot, hanem az, aki erről beszélni mer.
2. Az abszurd mese: „a kormány a hibás az orosz hekkerek miatt!”
A párt támogatói még ennél is tovább mentek. Az egyik megkérdezett hölgy – miközben elismerte, hogy hallott az „orosz hekkerekről” (Magyar Péter abszurd magyarázkodása nyomán) – egy logikai bukfenccel egyenesen a kormányt tette felelőssé a Tisza Párt applikációjának "meghekkeléséért".
A józan ész itt áll meg egy pillanatra. Kire bízták az emberek az adataikat? A kormányra? Nem. A Tisza Pártra. Ki ígérte, hogy az applikáció biztonságos? Magyar Péter és Radnai Márk. Ki a felelős a 200 ezer ember adatának védelméért? A Tisza Párt.
Ez a felelősséghárítás nemcsak nevetséges, de mélységesen sértő is a 200 ezer károsultra nézve. Azt sugallja, hogy a Tisza Pártnak semmilyen felelőssége nincs a saját támogatói iránt.
3. Az árulás láncolata: család, haza, támogatók
Az élet egyszerű tapasztalatai és a józan ész azt tanítja: figyeld a mintát!
Család: Magyar Péter politikai karrierje a saját családjának, feleségének titkos lehallgatásával és elárulásával indult.
Haza: Brüsszelbe kerülve azonnal elárulta a nemzeti érdekeket, és fegyelmezetten megszavazta a háborút, a migrációs paktumot és a gender-propagandát.
Támogatók: Most pedig, ezzel az adatvédelmi katasztrófával, elárulta a saját támogatóinak bizalmát is, potenciálisan külföldi hatalmak (brüsszeli és ukrán) kezére játszva az adataikat.
Konklúzió: ahol a felelősség nulla
Ez a botrány nem maradhat következmények nélkül. A Nemzeti Nyomozó Iroda már feljelentés alapján nyomoz, a miniszterelnök pedig nemzetbiztonsági vizsgálatot rendelt el.
A legszomorúbb azonban a 200 ezer áldozat helyzete. Nem elég, hogy cserbenhagyták őket, a pártjuk még csak figyelmeztetni sem volt hajlandó őket a konkrét veszélyekre (adathalászat, pénzügyi csalás, külföldi szolgálatok általi megkeresés).
A Tisza Párt ezzel a botránnyal és az arra adott cinikus reakciójával erkölcsileg és szakmailag is megbukott. A kérdés az, hogy a 200 ezer károsult belenyugszik-e abba, hogy egy külföldi érdekeket szolgáló játszma járulékos veszteségei legyenek, vagy a józan ész nevében felelősségre vonják azokat, akik ilyen súlyosan visszaéltek a bizalmukkal.









