A Gyurcsány-szövetség évek óta támadja a rezsicsökkentést
Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy a 2010 előtt regnáló szocialista kormányok energiapolitikája a jelenleg érvényesülő hatósági árazás helyett a lakossági energiahordozók piaci árképzésén alapult. 2002 és 2010 között összességében a háromszorosára emelkedett a gáz, míg kétszeresére a villamos energia ára, ráadásul 2008-ban – a világgazdasági válság kirobbanásának évében – a Gyurcsány Ferenc vezette kabinet egy év alatt négyszer emelte a lakossági rezsiköltségeket. Ezzel szemben a polgári kormány 2010-ben döntött az energiaárak reálértéken történő befagyasztásáról, majd 2013. január 1-jétől átfogó rezsicsökkentési program vette kezdetét.
Több jel is arra mutat azonban, hogy a baloldali erők továbbra is elkötelezettek a 2010 előtt folytatott rezsipolitikájuk feltámasztása mellett, és hatalomra kerülésük esetén az alacsony szinten rögzített, hatósági árak helyett piaci árszabást vezetnének be. Ezen állítást bizonyítja, hogy
Márki-Zay Péter korábban kifejtette: „a Fidesz-féle rezsicsökkentés fenntarthatatlan”, „lehetetlen megállítani a világpiaci árakat a határon”, valamint „ahhoz, hogy fönntarthatóvá alakítsuk a gazdaságot, ahhoz igenis érezni kell az energiaár-növekedést”,
Gyurcsány Ferenc 2014-ben „hülyeségnek” titulálta a rezsicsökkentést,
a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője, Molnár Csaba 2015-ben úgy vélte, hogy „a kormány rezsicsökkentése hazug, és a lakosságnak csak minimálisan volt érezhető”, illetve – a piaci árképzést méltatva – „a kőolaj és a földgáz világpiaci árának csökkenése a piaci viszonyok között tenné lehetővé a gáz- és távfűtés 20-30 százalékos csökkentését”, illetve
Jakab Péter, a Jobbik elnöke „az évszázad átverésének” nevezte a rezsicsökkentést.
Ez utóbbi három állítással összefüggésben fontos kiemelni, hogy többek között 2021 novemberében – ha nem érvényesültek volna a rezsicsökkentés által biztosított hatósági árak – a lakosságnak csaknem négyszeres kiadásnövekedéssel kellett volna szembesülnie: egy átlagos magyar háztartásnak 22 ezer forintot kellett havi áram- és földgázszámláira fordítania, a piaci árszabás mellett ez viszont meghaladta volna a 86 ezer forintot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy
a Demokratikus Koalíció 2020-ban az Európai Parlamentben azt szorgalmazta, hogy az uniós tagállamok egységes lakossági energiaárakkal kapcsolatos adókat vezessenek be, és szüntessenek meg minden földgázra vonatkozó állami támogatást, míg a momentumos Cseh Katalin egy olyan stratégia kidolgozása mellett kardoskodott, amely a szabályozott villany- és fűtésárak kivezetésére irányul, végezetül
a párbeszédes V. Naszályi Márta szerint „a rezsicsökkentés óriási hazugság”, mivel „az áram világpiaci ára töredéke annak, amit a magyarok fizetnek érte”. Ezzel szemben a villamos energia piaci átlagárai 2021 decemberében a rezsicsökkentett árak négyszeresének feleltek meg.
Kommunikációs trükk a baloldal rezsipolitikai „fordulata”
Ezek fényében ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy az országgyűlési választásokhoz közeledve miért következett be látszólagos változás a baloldal rezsipolitikájában? A balliberális szövetség valódi politikai szándékai és kommunikációs stratégiája, valamint a hangoztatott kampányígéretei közötti különbségekre már Karácsony Gergely felhívta a figyelmet a német Die Zeit-nak adott, augusztusi interjújában a migrációs kérdés kapcsán. Budapest főpolgármestere ekkoriban úgy fogalmazott, hogy „a menedékkérők emberi jogait biztosítani morális kötelességünk, és a programunk része, de nem fogjuk rányomtatni a választási plakátjainkra”, ugyanis „ezzel nem tudunk választást nyerni”. Külön érdekesség, hogy Márki-Zay a legfrissebb interjújában – a rezsicsökkentéssel kapcsolatban – ugyancsak elismerte, hogy „nyilván politikai öngyilkossággal érne fel, ha bárki azzal kampányolna, hogy megszüntetne egy jó dolgot”.
Valószínűsíthető tehát, hogy Márki-Zay Péter és baloldali partnereinek „pálfordulása” nem a korábban képviselt – és a magyar háztartások havi terheinek érezhető növelésére irányuló – rezsipolitikai elképzeléseik őszinte felülvizsgálatát jelenti, hanem pusztán kampánytechnikai fogásnak, politikai blöffnek tekinthető. Kérdéses azonban, hogy a választók tudatos megtévesztése, valamint a valódi energiapolitikai célkitűzések félrevezető „átcsomagolása” meghozza-e a baloldal számára az általuk remélt népszerűség-növekedést, különösen annak tükrében, hogy a balliberális tömb 15 éve hitelességi deficittel küzd.
Századvég
