Dudaszóval vonultak a tereskei temetőben nyugvó Pál István sírjához egykori tanítványai, és követői. A Madách-díjjal is kitüntetett nógrádi zenész-pásztor, a népművészet mestere pontosan száz éve, 1919. február 25-én született.
„Ez a hagyomány szakadt meg Pista bácsi halálával, és azt lehet mondani, hogy nem 1100, hanem körülbelül olyan 1400-1500 éves hagyományra tekint vissza az a duda, amelynek Pista bácsi az utolsó hagyományőrző használója volt” – mondta Agócs Gergely népzene kutató.
Pál István életének utolsó 23 évében számtalan népzenekutatónak munkáját segítette, és legtöbbjükkel rendszeres kapcsolatban állt. Így ő lett a legjobban dokumentált forrásközlő a magyar népművészetben.
„Én nagyon szerettem, mint embert, rengeteg dalt tanultam tőle, bár tőle direktben csak néhányat, a legtöbbet a tanáromon keresztül” – mondta egy ifjú dudás a megemlékezésen.
Pál István 2015-ben, 96 évesen hunyt el, síremléke a tereskei temetőben van.
