Újabb csillagászati mérföldkő
2017. október 16., hétfő 22:30, frissítve: hétfő 23:06
Csillagászati mérföldkőnek nevezhető, hogy a gravitációs hullámok létezését bebizonyító nemzetközi csillagászcsoport egyszerre észlelte a téridő fodrozódását és a kibocsátott fényt két kihunyt csillag egyesülése után. A megfigyelésben magyar kutatók is részt vettek.
Százharmincmillió évvel ezelőtt a Naprendszertől szinte felfoghatatlanul nagy távolságban két neutroncsillag egyesült. Az ekkor kibocsátott gravitációs hullámok és fény ezer- és ezermilliárd kilométer megtétele után idén nyáron elérte a Földet, ahol egy nemzetközi csillagászcsapat műszerei észlelték a jeleket. Magyarországról az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, valamint a Szegedi Tudományegyetem kutatói vettek részt a megfigyelésben.
„Ez a felfedezés azért ilyen nagy volumenű, mert egyszerre detektáltunk gravitációs hullámokat és elektromágneses hullámokat, tehát egy forrásból jövő gravitációs hullámokat neutroncsillag-kettős összeolvadásából, és az ezután következő optikai jeleket is detektálták” – mondta Tápai Márton, a Szegedi Tudományegyetem csillagásza.
A gravitációs hullámokat, vagyis a téridő fodrozódását már Einstein is megjósolta, de csak 2015-ben sikerült megfigyelni a jelenség létezését. Akkor két fekete lyuk összeolvadása keltette a hullámokat, most pedig olyan csillagok, amelyek már kialudtak, és rendkívül kis méretűre zsugorodtak.
„A csillag magja nem bírja el az óriásira nőtt tömeget, ekkor összeomlik, és neutroncsillagot hagy hátra, amelynek átmérője néhány tíz kilométeres nagyságrendű, de a tömege a mi napunk másfél-kétszerese. Elképesztő sűrűségről van szó, mintha az egész emberiséget egy teáskanál-méretű helyre nyomnánk össze” – magyarázta Stephen Smartt a belfasti Királynői Egyetem professzora.
A gravitációs hullámok észlelése teljesen új korszakot nyitott az űrkutatásban, ezért a megfigyelésben részt vevő tudósokat idén fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.
