Emelőkosaras autóval lehetett csak megközelíteni a siófoki gólyafészket, ahová idén három fióka született. A gyűrűzés idejére áramszünetet kértek az utcába, hogy biztonságosan meggyűrűzhessék a kisgólyákat.
„Ha ezt a madarat, ami ezzel a gyűrűvel el van látva, bárhol a világon visszafogják, leolvassák, megtalálják, akkor az egyedileg azonosítható lesz, hogy ez igenis itt, Siófokon, a Dalárda utcában kelt fiókák közül való” – mondta Jakus László, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárgyűrűzője.
A gyűrűzés hagyománya több mint százéves, a jelölések a madarak életéről, vándorlási szokásairól nyújtanak információkat a kutatóknak. „A nagy kérdés az volt, hogy ezek a gólyák, ha eljön az ősz, ők egyszer csak felkerekednek valahova, és az akkori kori embernek még fogalma sem volt arról, hogy hová is lesznek. Ma már, ugye, az összes kis általános iskolás meg óvodás tudja, hogy a gólyák Afrikába mennek, de ez, ugye, nem volt mindig nyilvánvaló, és ez a gyűrűzés az, ami erre a kérdésre választ szolgáltatott” – tette hozzá Jakus László.
Magyarországon egyre csökken a gólyák száma. Jelenleg 5000-5500 pár fészkel hazánkban. Siófokon már évek óta csak egy fészek található. A gólyák egyre kevesebb táplálékot találnak, és az áramvezetékek is sok madár halálát okozzák, de a legfőbb gondot a klímaváltozás jelenti. „Megváltoztatja a tájat, a környezetet, mind a telelő területeken, mind a fészkelő területeken, tehát ez az igazi fő ok, amire komplett megoldást kell találni, és nemcsak a gólyák érdekében, hanem a saját érdekünkben is, hogy az emberiség fenn tudjon maradni, tehát a természetvédelem is, azt gondolom, hogy nem a természetet védjük önmagában, hanem saját magunkat, tehát az emberiség jövője a tét” – jelentette ki Pálinkás Andor, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület aktivistája.
A gyűrűzés mellett egyre több minden segíti a kutatókat a madarak megfigyelésében. Az elmúlt években már magyar gólyákra is kerültek GPS-es nyomkövetők, melyekkel még pontosabban lehet a vándorlási útvonalukat követni.
