Az ősz egyik leglátványosabb természeti látványossága a darvak (Grus grus) ezreinek vonulása a Dél-Alföldön. A kelet-európai állomány egyik kiemelt gyülekezési helye a szegedi Fehér-tó és környéke. Az itt megpihenő darvak a szántókon, tarlókon megfelelő táplálkozóhelyet találnak, az éjszakákat pedig a halastavakon töltik.
Az amatőr és profi fotósokat várják a péntek délután kezdőd Diós Kristóf Emlékversenyre. A 24 órás fotós terepverseny indulóinak feladata meghatározott időpontokban és helyszíneken a tó őszi hangulatát, természeti értékeit, valamint az alföldi táj turisztikai vonzerejét megjelenítő felvételek készítése, melyeket a zsűri szombat este nyilvános vetítésen értékel.
Szombat reggeltől madárgyűrűzést rendeznek a Fehér-tó mellett álló Szalakóta Látogatóközpontnál, ahol a szikes tavaknál jellemző fajok mellett akár a vonulási időszakban a környéken ritkában felbukkanó madarakkal is megismerkedhetnek az érdeklődők.
A programok központi helyszíne a sándorfalvi Pallavicini kastély kertje lesz, innen indulnak délelőtt óránként a lovaskocsis túrák is. A kastélykertben szabadtéri természetismereti játékokkal, kézműves-foglalkozásokkal várják a gyerekeket. A helyi termékek vására mellett rendeznek szabadtéri természetfotó-kiállítást, a piaccsarnokban ismeretterjesztő előadást a darvakról, és feltűnik majd Samu is, a Kiskunsági Nemzeti Park méreg- és tetemkereső kutyája.
Az érdeklődők megfigyelhetik a tavaknál napközben előforduló madarakat is. A területen gazdálkodó Szegedfish Kft. keskeny nyomtávú szerelvényének utasai a halastavak között a Fehértói Halászcsárda mögötti kiinduló állomásról a tórendszer közepén álló kutatóházig utazhatnak.
A nap legizgalmasabb programjainak azonban azok a kora délutántól szakvezetővel induló túrák ígérkeznek, melyeken a látogatók kis csoportokban figyelhetik meg a darubehúzást, azt a folyamatot, amikor a darvak visszatérnek éjszakázóhelyükre.
A 190-200 centiméteres szárnyfesztávú darvak tollának alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán lévő fehér sáv pedig élesen elüt fekete arcuktól és fejüktől. A daru rendkívül éber, veszélyt sejtve hosszú nyakát magasra nyújtja. Költőterületén - Eurázsia erdős, sztyeppés tájain - füvet, növényi hajtásokat, rovarokat, néha halakat, kisebb emlősöket és madárfiókákat eszik. Vonulásakor kultúrnövények termésével és magvakkal táplálkozik, tavasszal és nyáron inkább rovarokat fogyaszt. Vonuló csapatai V-alakban vagy egyenes vonalban szállnak, ellentétben a szintén kinyújtott nyakkal, de rendezetlen csoportokban röpülő gólyákkal.
Magyarországon a 19. század végén még költött, jelenleg tavaszi és őszi átvonuló. 2015 nyárán azonban - száz év után először - a Marcal-, majd tavaly a Rába-völgyében sikerült megfigyelni egy-egy költőpárt, melyek feltehetően évről évre költenek.
