Székesfehérvári bukógalambból lehetett látni a legtöbb példányt a kiállításon, egyre többen tenyésztik ezt a fajtát. Tavaly ősszel Dániából Európa-győztes címmel tért haza három tenyésztő is – mondta büszkén a fajtaklub elnöke. A fajta elnevezését egyik különleges tulajdonságáról kapta.
„Többek között megőrizte ezt a bukási képességét, ez azt jelenti, hogy egy bizonyos magasságban, mondjuk egy templomtorony magasságában hátrafelé átfordulva egy-kettő-három fordulatot végez, és utána folytatja a szállását. Ez a galambfajta felneveli saját maga az ivadékait, utódait, és képes arra, hogy egy évben 6-8-szor is költsön” – mondta Bárány István, a V-061 Alba Regia Galamb- és Kisállattenyésztő Egyesület fajtaklub elnöke.
Magyar óriásnyulakat is szép számmal hoztak a kiállításra. Ez a fajta amellett, hogy nagyra nő, nagyon jól alkalmazkodott a Kárpát-medencei körülményekhez.
„Egyetlen őshonos nyúlfajtánk viszonylag kevés egyedszámmal, veszélyeztetett fajtaként, amit az Országgyűlés törvénybe is iktatott mint őshonos állatot. Érdekessége még a magyar óriásnyúlnak, hogy az 1900-as évek elején kezdték el kialakítani, van helyi érintettsége is, dr. Viniczai László volt, az aki ennek az egyik élharcosa volt” – mondta Belovics Gyula, a Magyar Óriásnyúl Tenyésztők Országos Egyesületének dunaújvárosi elnöke.
A nyulak nem csak haszonállatként, hanem házi kedvencként is tarthatók, sőt terápiás állatként is használhatók.
„Puha, ahogy kézbe vesszük őket, maga az érintés. Ugye ezeket a nyulakat megérintjük és tulajdonképpen a boldogság, ami ilyenkor eltölti az embereket. Nyugtató hatása van teljesen, hiszen ezek a kisnyulak olyan szelídek, úgyhogy kézhez vannak szoktatva” – mondta Görbicz Beáta.
A nyulakat, a galambokat valamint a díszbaromfikat is bírálták a tenyészszemlével egybekötött kiállításon. A rendezvény így jó alkalom arra, hogy a tenyésztők tapasztalatot cseréljenek, illetve új tenyészállatokat vásároljanak.
