Ez azt jelenti, hogy három-négy hónapos táplálkozási időszakuk alatt több mint egymilliárd részecske köt ki a bálnákban. Az ezalatt elfogyasztott műanyag tömege 230 kilogrammtól négy tonnáig terjedhet a becslés szerint.
Kutatók úgy vélik, ha a szennyezés ilyen ütemben folytatódik tovább, akkor naponta akár 150 millió mikroműanyag-részecske is kerülhet a bálnák tápcsatornájába.
A tanulmány elkészítéséhez Kalifornia parti vizeiből vett mintákat használtak fel, de a szerzők hangsúlyozták, hogy a világ más részein - például az Északi- és a Földközi-tengerben, valamint a délkelet-ázsiai országok közelében található vizekben - ennél sokkal nagyobb lehet a műanyagszennyezés.
A kutatók a sziláscetek közé tartozó kék bálna, közönséges barázdásbálna, valamint hosszúszárnyú bálna mirkoműanyag-fogyasztására készítettek - saját bevallásuk szerint konzervatív - becsléseket. Ezek a bálnák apró állatokkal táplálkoznak, amelyeket a szájpadlásuk széléről lógó szarulemezek, a szilák segítségével szűrnek ki a vízből. A tanulmány szerint a vizsgált fajok által elfogyasztott mikroműanyag-részecskék jelentős része nem a vízben, hanem a megevett planktonokban és halakban található.
A mikroműanyag és a benne lévő mérgező vegyületek károsak lehetnek a bálnák számára, korábbi kutatások a bálnazsírban is azonosították már ezeket a szennyeződéseket.
A Nature Communications című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Shirel Kahane-Rapport elmondta: egyelőre nem tudják, hogy pontosan milyen hatása van a mikroműanyagoknak a bálnák egészségére. Az első lépés ennek kiderítése lesz.
A mikroműanyagok a Mount Everest csúcsától az óceánok legmélyéig mindenhol megtalálhatóak. Kutatások legalább 1500 vadon élő fajban bukkantak már műanyagrészecskékre. Az emberi szervezetbe az elfogyasztott élelmiszeren és vízen, valamint a belélegzett levegőn keresztül juthatnak be mikroműanyagok. Márciusban kimutatták, hogy ezek a részecskék már az emberi véráramba is bekerültek.
Fotó: Shutterstock
