A brit nemzeti levéltár minden év végén hagyományszerűen betekintést enged 25-30 évvel korábbi archív kormányzati iratokba. Pénteken nyilvánosságra hozott dokumentumaiból kitűnik, hogy John Major akkori miniszterelnök szakpolitikai döntéselőkészítő stábjának egyik tagja, Damian Green 1994-ben feljegyzést intézett Alex Allenhez, Major személyi titkárához, kifejtve azt a véleményét, hogy az internethasználók várhatóan egyre szélesebb körű véleményformálói közösséggé alakulnak a jövőben.
Green átirata szerint „ a számítógépekhez értő” parlamenti képviselők közül többen felhívták a figyelmet arra is, hogy ha a Downing Street előfizet az internetszolgáltatásra, akkor lépést tarthatna például a Fehér Házzal, amely Bill Clinton elnökségének kezdete óta „nagy hangon hirdeti, hogy milyen korszerű eszközöket alkalmaz kommunikációjában”.
Az újonnan nyilvánosságra hozott iratok szerint a Downing Street attól is tartott, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt frissen megválasztott új vezetője, a fiatal Tony Blair előbb fizet elő az internetre, mint a miniszterelnöki hivatal, demonstrálva, hogy „ő képviseli az új nemzedéket”
Az aggodalom nem volt alaptalan: Blair a Munkáspárt élén alig három évvel később, az 1997-es választásokon szinte megsemmisítő vereséget mért a konzervatívokra, és a Labour történetében addig és azóta is egyedülálló módon összesen három választási győzelmet aratott egymás után.
Major személyi titkára Green feljegyzésére válaszolva nem zárkózott el attól, hogy a Downing Street előfizessen az internetre, de az e-mailt olyan divatjelenségnek tartotta, amelynek használatát „az emberek világszerte legfeljebb szórakozásból próbálgatják”. Alex Allan hozzátette: óvakodna attól, hogy a Downing Street „ lóhalálában” meghonosítsa az e-mailt az üzenettovábbítás eszközeként.
A brit levéltár archív dokumentumainak év végi ismertetéseiből mindig kiderülnek érdekes, néha meghökkentő háttérinformációk.
A tavalyi év végén nyilvánosságra hozott régi iratok tanúsága szerint például a közép- és kelet-európai gazdaságok átalakulásának finanszírozására abban az évben létrehozott Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 1991-ben azt javasolta a brit kormánynak, hogy a Nyugat egy adósságfelvásárlási tranzakcióval szabadítsa meg 60 milliárd dollárnyi devizakötelezettségétől az utolsó napjait élő Szovjetuniót a teljes szovjet nukleáris fegyverzet leszereléséért cserébe.
Az EBRD akkori elnöke, Jacques Attali szerint ezzel az ügylettel a hét legfejlettebb ipari gazdaság (G7) akkori védelmi kiadásainak töredékéből meg lehetett volna teremteni a világbékét.
A dokumentumokból nem derült ki, hogy John Major foglalkozott-e az EBRD akkori elnökének kezdeményezésével. A titkosítás alól tavaly feloldott aktákból az viszont kitűnt, hogy Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció első elnöke szintén 1991-ben, egy telefonbeszélgetésben arra figyelmeztette Majort, hogy ha a Nyugat nem nyújt gazdasági segítséget Moszkvának, az orosz reformpolitika könnyen elbukhat, "és nem lesz újabb esély Oroszország átalakítására".
