Cseh László: Tokiói olimpia? – Miért ne?

– Milyen érzés számodra, amikor odakiáltanak, hogy „hajrá Laci”, vagy amikor 12 ezer ember szurkol nektek az arénában?
Fantasztikus érzés hazai közönség előtt versenyezni. Elég csak lemenni a medence mellé, és már az is olyan érzéssel töltött el, hogy itt már igazából nem is kell vízbe ugrani. Ezt nem lehet megunni, egyszerűen fantasztikus.

– Hogyan értékeled az eddigi szereplésedet?
Az 50 pillangó nem volt rossz, egy picit jobb időt vártam magamtól, sajnos a rajtnál most nem voltam annyira dinamikus és gyors, de az úszás maga nagyon biztató volt. A 200 pillangó remekül sikerült, persze maradt bennem hiányérzet, hiszen az aranyérem mégiscsak szebben csillog. Úgy érzem, hogy ilyen közönség előtt teljesen mindegy, hogy milyen eredményt ér el az ember, mert óriási élményben lehet része, és az emberek is örülnek, hogy úszni látják a magyar csapatot, és ez fantasztikus dolog. Hátravan még a 100 pillangó, amin megteszek minden tőlem telhetőt. Úgy érzem, összejöhet, sok olyan technikai hibát sikerült kijavítani, ami miatt lassabb lehettem az elmúlt időszakokban, nagyon bizakodó vagyok. Azt megmutattam, hogy az állóképességemmel nincs probléma, szerintem a 100-at végig fogom tudni úszni, az első ötvenen kell egy olyan időt úszni, amire bátran lehet majd építeni.

A későbbi második helyezett Cseh László a férfi 200 méteres pillangóúszás döntőjében a 17. vizes világbajnokságon a Duna Arénában

Fotó: Kovács Tamás / MTI

– A 200 pillagón győztes Chad Le Clos a medencében felemelte a kezed a verseny után. Mit mondott neked?
Gratuláltunk egymásnak, örültünk az eredménynek. Azt mondom, ha valaki jobb tud lenni nálam, akkor ő az egyik, tőle talán jobban el is tudom fogadni. Fantasztikus verseny volt, ő az elejétől fogva elöl ment, és mondtam neki, hogy a végén elfelejtett „meghalni” az utolsó ötvenen, de így volt ez jó, legközelebb megpróbálok neki visszavágni.

– Sós Csaba szövetségi kapitány nyilatkozta, hogy attól az életformától már szenvedsz, amit a sportág megkövetel, és ez okozza a legnagyobb feszültséget nálad. Ez így van?
Az mindenképpen nehézséget jelent, hogy az úszás miatt sok mindent fel kell áldozni. Az elmúlt időszakban spártai életmódot folytattam, és ezen mindenképpen változtatni kell. Idén is voltak változások, egy kicsit másként álltam a dolgokhoz, és az elkövetkező időszakban is fontos lesz, hogy minél lazábban tudjak odaállni a versenyeken. Ehhez az kell, hogy ne csak a görcsös edzések legyenek, hanem mellette a megfelelő kikapcsolódás is meglegyen.

– Honnan meríted ezt a hatalmas motivációt? Az első érmedet 2002-ben nyerted a riesai rövidpályás Eb-n. Akkor 400 vegyesen harmadik lettél. Azóta eltelt 15 év, és a többi között négy olimpiát is megjártál.
Még most is van motivációm, hiszen úgy érzem, hogy 200 pillangón van még hová fejlődnöm, van mit javítanom. Emellett ötvenen is meg kell tanulnom dinamikusabban rajtolnom, és akkor ez is egy új dimenziót nyithat meg. Úgyhogy még mindig van, ami előrevigyen, és amilyen érzést kaptam a magyar emberektől a vb-n a Duna Arénában, vagy akár az utcán a mindennapokban, az arra sarkall, hogy ne hagyjam abba, és jelzi felém, hogy van még bennem, és bírom még. Megyek előre, mert még szeretem, és nem úgy kelek fel, hogy jaj, már megint a vízbe kell ugranom.

– Említetted, hogy a 200 pillagón is lehet még javítani. Azt, hogy mire jutottál, azt láthatjuk 2020-ban a tokiói olimpián?
Azt mondom, hogy elmehetünk Tokióig, eljátszhatunk a gondolattal. Számomra nagyon fontos, hogy ez a világbajnokság menjen le, és utána meglátjuk, hogyan tovább, de akár az olimpia is benne lehet. Tokióban már majdnem 35 éves leszek, de ha menni fog a 200 pillangó, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy ott legyek. Meglátjuk. Évről évre próbálom magam fejleszteni. Ha azt nézzük, hogy mostantól van egy 3 éves felkészülési lehetőség, az egy nagyon jó dolog.

– A vegyeshez nem tervezel visszatérni?
Vegyesen nem érzem azt a motivációt, ami pillangón megvan. Megmondom őszintén; a mellúszásomat nagyon gyenge pontnak érzem. Persze lehet, hogy egyszer azt mondom majd, hogy elég volt a pillangóból, és visszatérek kicsit a vegyeshez. Meglátjuk, nem zárok ki semmit, de egyelőre a pillangó az, ami igazán meg tud mozgatni.