Martin Luther King halálának 50. évfordulója ismét felélesztette a vitákat

„Szemeim megláthatták az Úr eljövendő dicsőségét” – Martin Luther King utolsó nyilvánosság előtt elhangzott szavai. Másnap, 1968. április 4-én Memphisben egy fehér fajgyűlölő meggyilkolta.

A merénylet sokkolta Amerikát, a gyilkosság után zavargások törtek ki több nagyvárosban, köztük Washingtonban is. Az 1964-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett lelkész a fekete polgárjogi harc élő szimbólumává vált. Őt megölték, de a mozgalom addigra már nagy eredményeket ért el: az új törvények eltörölték a diszkriminációt a társadalmi élet valamennyi területén, a feketék egyenlő állampolgári, illetve politikai jogokat kaptak, megszűnt az iskolai szegregáció és a munkahelyi faji megkülönböztetés.

„Beléptünk a buszpályaudvarra, és megláttuk a csak fehérek számára feliratú táblát, azonnal tudtuk, hogy oda be kell mennünk” – emlékszik vissza az 1961-es történtekre Helen Singleton. A nő tagja volt a Szabadságutasok nevű csoportnak, melynek tagjai szándékosan megszegték a faji elkülönítési szabályokat éttermekben, autóbuszokon. Tettükért börtönbüntetés járt, a társadalmi béke megzavarása volt a vétség.

„Elképesztő, hogy megnyertük ezt a harcot. Egy év leforgása alatt megváltoztattuk a közvélekedést, és végül megváltoztak a század elejétől hatályos jogszabályok is” – mondja Bob Farrell egykori „szabadságutas”.

Martin Luther King halálának ötvenedik évfordulóján a régi polgárjogi harcosok úgy látják, hogy öt évtized alatt rengeteg dolog megváltozott Amerikában, de a tavalyi charlottesville-i faji zavargások azt mutatták, hogy a probléma még él.

„A fehér felsőbbrendűség nagyon mély gyökerű az amerikai gondolkodásban. A dinamikája még mindig erős ebben a nemzetben” – véli Farrell.

Erős azonban Martin Luther King emlékezete is: születésnapja hivatalos nemzeti ünnep, egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint pedig Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében.