Volt már nagyobb terrorhullám is Európában

Habár Londonban négy terrorakció történt az elmúlt három hónapban, a korábbi évtizedekben jóval több ember halt meg terrortámadásokban Nagy-Britanniában – derül ki a The Daily Telegraph összesítéséből. 2000 és 2015 között kilencven ember veszítette életét ilyen cselekményekben, 1985 és 2000 között több mint ezer, 1970 és 1984 között pedig több mint kétezer. Ezekben az évtizedekben főleg az Ír Köztársasági Hadsereg, az IRA követett el terrorcselekményeket: 1972-ben például csak Észak-Írországban háromszázötvenhárman veszítették életüket. A lap kiemeli azt is, hogy a terrorizmus szempontjából Európa még ma is a világ egyik legbiztonságosabb térsége.

Olaszországban őrizetbe vették a hatóságok azt a magát Rambónak nevező férfit, aki a menedékkérők szerint kínozta őket a líbiai táborokban. A tanúvallomások alapján a nigériai férfi egy olyan embercsempész szervezet vezetője volt, amely emberek ezreit szállította Nigériából Líbiába. A szervezet egyik központja egy délnyugat-líbiai táborban van. Itt az embercsempészek állítólag mindentől megfosztják a migránsokat, bántalmazzák és kínozzák őket, hogy otthon maradt családjuktól újabb összegeket zsaroljanak ki. Az olasz hatóságok nemzetközi embercsempészés, fogva tartás, nemi erőszak és többszörös gyilkosság miatt emelhetnek vádat a férfi ellen.

Hiányzik a konszenzus az EU jövőjét érintő kérdésekben a lakosság és a befolyásos üzleti, politikai és médiaelit között – derül ki egy tekintélyes brit külpolitikai kutatóműhely nemzetközi felméréséből. A Királyi Külügyi Intézet szerint a lakosság például sokkal kevésbé érzi az uniós tagság előnyeit, mint az elit. A magyar lakosság ugyanakkor elégedettebb az átlagnál: 45 százaléka mondta azt, hogy személyesen előnye származott a tagságból, és csak 21 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem. Szakértők szerint a jövőben az uniós vezetőknek többet kell tenniük saját hozzáállásuk és a lakosság véleménye közötti szakadék áthidalására. Emellett olyan problémákat kell a viták középpontjába állítani, mint a tagállami hagyományok fenyegetettsége, a nemzeti önazonosság elveszítésének félelme, valamint a bevándorlás.