Nem találják helyüket a nagy pártok a válságok sújtotta időkben. Nyugat-Európa egyre több országában válik szinte lehetetlenné a kormányalakítás: a középre sodródott jobb- és baloldali pártok gyakran még egymással öszszefogva, kínkeservesen megszült koalíciók révén is törékenynek bizonyulnak, miután a radikálisnak tartott erők megerősödtek. Belgiumban május végén tartottak választásokat, ám azóta sem sikerült megalakítani a szövetségi kormányt, mivel Flandria erőteljesen jobbra, Vallónia pedig balra tolódott.
Az ügyvezető kabinet helyzetét nem segíti, hogy Charles Michel miniszterelnök hamarosan az Európai Tanács elnöke lesz, az EU-biztosi posztra jelölt Didier Reynders külügyminiszter pedig korrupciós ügybe keveredett.
Madridban tegnap újra kormányalakítási egyeztetésre várta a pártokat VI. Fülöp spanyol király, ám az előre hozott – idén második alkalommal megrendezett – választások elkerülhetetlennek tűnnek. Két keletnémet tartományban, Szászországban és Brandenburgban megkezdődtek ugyan az egyeztetések a két héttel ezelőtt tartott voksolás után, ám a CDU és a szociáldemokraták szavazatvesztesége miatt harmadik koalíciós társra, a Zöldekre is szükségük lesz.
Olaszországban Matteo Renzi volt miniszterelnök bomlaszthatja meg az amúgy is nehezen létrejött kormányt, miután bejelentette: saját centrista párt megalapítását tervezi.
Az instabilitás jellemzi Nagy-Britanniát is, ahol Boris Johnson és Jean-Claude Juncker tegnapi találkozója ellenére továbbra is a megállapodás nélküli brexit tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek.
