Folytatódott a mentőhajók drámája a Földközi-tengeren, amelyre nemcsak a civil szervezetek és az uniós kormányok, de – úgy néz ki – a nemzetközi jog sem talált még megoldást. A néhány napja útjára indult Ocean Viking már 251 embert vett a fedélzetére, s most Európában próbál kikötni. Olaszország kitiltotta a partjairól a norvég zászló alatt hajózó járművet, miután a parlament elfogadta az ezt lehetővé tevő intézkedéscsomagot.
A civil szervezetek szerint Rómának kellene beengednie a part közelében rostokoló spanyol hajó, az Open Arms fedélzetén lévőket, miközben Matteo Salvini belügyminiszter szerint nem az övék a felelősség.
Fotó: MTI/EPA/SEA-EYE/Fabian Heinz
– A nemzetközi jog szerint egy ország felségvizeire mentési szándékkal nem léphet be idegen ország hajója. Viszont – szintén a nemzetközi jog szerint – minden hajónak kötelessége megmenteni a veszélyben lévő embereket – magyarázta lapunknak Hoffmann Tamás nemzetközi jogász a Földközi-tengeren zajló események jogi hátterét. Kiemelte, ilyen esetben a körülmények a kérdésesek, például hogy egy adott hajó megtett-e mindent azért, hogy az illetőket a jog szerinti módon mentsék meg. Hangsúlyozta, ha tényleg nincs más lehetőség, akkor beléphet a felségvízre és megmentheti a rászorulókat.
Fotó: Reuters
A nemzetközi tengerjog viszonylag bonyolult rendszert alakított ki, a parti államhoz 24 tengeri mérföld tartozik felségvízként, ebből 12 mérföld a parti tenger és 12 az úgynevezett csatlakozó övezet. Ezen a területen a békés áthajózás jogával rendelkeznek a más zászló alatt hajózó vízi járművek – amennyiben csak áthaladnak, és ezt jelezik a parti őrségnek. Ha az adott állam úgy véli, hogy a hajó jogellenes tevékenységet végez, joga van átkutatni, kiemelt esetben kiutasítani. Az ezen a területen bajba jutókért a parti őrség felel.
A civil mentőhajók ellen alapvetően az a vád, hogy Líbia felségvizein mentenek embereket, miközben ez a líbiai parti őrség felelőssége. A civilek azt nehezményezik, hogy az észak-afrikai állam hatóságai minden esetben visszaszállítják a menekülőket az országba. „Líbia azonban jó lelkiismerettel nem nevezhető biztonságos országnak” – emelte ki Hoffmann Tamás.
Azzal kapcsolatban, hogy a civil hajók tevékenysége minősíthető-e embercsempészetnek, elmondta: „embercsempészet hivatalosan akkor állapítható meg, ha a tevékenységhez anyagi haszonszerzés társul”. Érdekes ellentmondás, hogy mi történik, hogyha jogszerűen mentik ki az embereket, biztonságos országba akarják szállítani őket, de az adott állam nem akarja befogadni. Nem egyértelmű a jogi szabályozás, hogy ez minősülhet-e bűncselekménynek. Bár fő szabály szerint nem embercsempészetről van szó, az adott ország szabályozása minősítheti bűncselekménynek illegális határátlépésben való közreműködésért.
– Erről a kérdésről a nemzetközi jog nem mond semmit, csak az EU-nak van egy irányelve. Eszerint ilyen szituációban a parti állam dönti el, hogy minek minősíti, de a kívánatos az, hogyha a humanitárius célú tevékenységet nem tekintik bűncselekménynek – tette hozzá a nemzetközi jogász.
– A jelenlegi helyzet olyan, mint amikor egy forró krumpli van a kezemben, és hogy ne égessen meg, átdobom másnak. Ez nyilván nem megoldás – fűzte hozzá a hajók fedélzetére felvett emberek helyzetével kapcsolatosan Hoffmann Tamás. Szerinte „a nemzetközi jog építményének azon kellene alapulnia, hogy együttműködnek az országok” – ám ez az ideális helyzet egyelőre még várat magára.
