Mindenki emlékezhet még gyerekkorából a tanmesére, amikor az öntelt, képmutató farkas azzal vegzálja a szerencsétlen bárányt, hogy összezavarja a patak vizét, ezért nem tud inni. Szegény ártatlan jószág elképed a pofátlanság ilyen gátlástalan megnyilvánulásán, de ehhez képest udvariasan közli a fenevaddal, hogy mivel őkelme áll feljebb a víz folyását tekintve, képtelenség, amit állít. A végkifejlet sokféle formát öltött az idők folyamán, de a lényeget Aesopus mester üstökön ragadta mindjárt itt az elején.
A másikat a maga által elkövetett bűnnel megvádoló rusnya ordas mai változata legutóbb Mark Rutte holland politikusban öltött testet. Szerencsétlen flótást most éppen ügyvezető miniszterelnöknek nevezhetjük, mert várható újraválasztása előtt néhány hónappal belebukott egy olyan családpolitikai botrányba, ami, brüsszeli bikkfanyelven fogalmazva, jogállamisági kérdéseket is felvet. De amikor még ő vezette azt a teljes értékű holland kormányt, amit közel nyolc hónap alatt tudott csak összefércelni, még arra is volt ideje, hogy ijesztőnek gondolt vicsorgással vegzálja hazánkat, miszerint itt nincs demokrácia, a nemzeti kormány módszeresen lerombolja a jogállam alapjait, Orbán Viktor kormányfő pedig nem az ő malmára hajtja a vizet.
Olyan elánnal vetette bele magát a küzdelembe, hogy élharcosává vált a jogállamisági mechanizmusnak csúfolt politikai zsarolásnak, amivel azokat az országokat büntetnék pénzelvonással, amelyek nem hajlandók végrehajtani a Soros-tervet. Bár a rossz nyelvek azt suttogták akkoriban, hogy neki nagyon jól jött volna a magyar–lengyel vétó, mert az úgynevezett fukar államokhoz tartozván, Hollandia nem nagyon akarta megsegíteni a bajba jutott déli tagállamokat, és ezt volt hivatott a jogállamiság mindent eltakaró leplébe burkolni a vehemens acsarkodás ellenünk.
De mindegy is, miként volt, aljasságát, képmutató cinizmusát a maga pompájában leplezte le az a tény, hogy most ő és kormánya vádolható a jogállamiság normáinak megsértésével. Ráadásul azon a családpolitikai színtéren, ahol gyűlölt ellensége, Orbán Viktor olyan sikereket ért el, amiket méltán nevezhetünk nemzetközinek. A magyar modellt több országban tanulmányozzák szerte a világon, legutóbb Japán jelentkezett be pár jó tanácsért. A jogállamiságot és a demokráciát vérfarkasként védelmező holland politikus pedig közröhej tárgya. Geert Wilders, a második legerősebb holland párt vezetője meg is mondta Rutténak, többet inkább ne vegye szájára a magyar és a lengyel jogállamiságot. Nézzen inkább tükörbe, és döbbenjen rá végre, mennyit árt az általa fennen hangoztatott ügynek.
Kétségeink nincsenek, semmi nem változik majd sem az unióban, sem Hollandiában. Ruttét újra megválasztják márciusban, így talán karácsonyra lesz új kormánya. Brüsszelben pedig marad a kínos, süket csend. Hollandia ellen nem indul meg a hetes cikkely szerinti eljárás, senki nem fenyegeti majd őket a pénzek elvonásával, a habzó szájú toportyánok egymást nem marják, amíg vannak olyanok, akiket gyengébbnek gondolnak. S mivel a saját hibáival ellenfeleit vádló bolsevizmus az egész világon terjedőben van, ha lesz is uniós reakció, az arról fog szólni, hogy nem történt semmi szabálytalan Hollandiában.
Nekünk, magyaroknak ezért el kell gondolkodnunk: ha így vehető komolyan minden vád, ami az Európai Unió balliberális többségétől ellenünk érkezik, a kimondhatatlan mértékű és rendszerszintű korrupciótól kezdve a demokrácia intézményeinek kiüresítéséig, akkor mit tehetünk annak érdekében, hogy minden nap eggyel kevesebben higgyenek a Gyurcsány vezette szedett-vedett bandának. Így is felzavarják majd éppen eléggé a vizünket.
Gajdics Ottó/Magyar Nemzet
