A magyar közmédiának adott nyilatkozatában kiemelte, hogy nagyon sajnálja az EP döntését, és azt is, hogy számos párttársa részt vett a "Magyarország elleni büntető akcióban".
Az EP döntésének "pusztító" hatása lesz, mert "a kelet-európai országok az eddiginél is komolyabban elgondolkodnak azon, hogy miként fordulhatnak el Európától nagyobb anyagi veszteség nélkül" - mondta Arnold Vaatz.
A Sargentini-jelentésben a magyar sajtó helyzetéről tett megállapításokat bírálva hozzátette: a jelentés nyugat-európai készítői abból indulnak ki, hogy Nyugat-Európában természetes adottság a sajtó teljes szabadsága, holott a német média működését tekintve kérdés, hogy ez valóban így van-e.
Kiemelte: számos felmérés bizonyítja, hogy Németországban az újságírók nagyjából 80 százaléka baloldali pártok híve.
Mint mondta, a jelentést összeállító nyugati politikusok nem élték meg az 1989-90 előtti, pártállami sajtóirányítás rendszerét, amelyben minden egyes szóról a pártközpont döntötte el, hogy bekerülhet-e az újságokba.
A jelenkori magyar sajtóviszonyokat ehhez a rendszerhez hasonlítani annyira súlyos melléfogás, hogy hatására "a nullához közelít" majd a kelet-európai társadalmak hite abban, hogy az EU fel tudja fogni a valóságot és meg tudja érteni a társadalmi folyamatokat.
A CDU/CSU frakcióvezető-helyettese előítéletekkel és ideológiai elfogultságokkal terhelt, professzionális elemzést nélkülöző dokumentumnak nevezte a Sargentini-jelentést.
Kiemelte, hogy a jelentés és a róla folytatott vita elfogadhatatlan minősége a nyugat-európai politikusok "lelkiállapotának" is tulajdonítható. Nyugat-Európa ugyanis semmit sem tett a kelet-európai országok társadalmai által 1989-90-ben kivívott átalakulásért, a térség népei saját erejükből szerezték vissza szabadságukat, ami az utóbbi évszázadok egyik legnagyszerűbb történelmi fordulata volt. Európa nyugati része ebből kimaradt, ami sérti az ottani politikusok hiúságát - fejtette ki Arnold Vaatz.
Hozzátette: megértést kér Magyarországtól a nyugat-európai társadalmak "irigysége és kisebbrendűségi érzései" iránt, amelyek jellemző megnyilvánulása a Sargentini-jelentés.
