Az viszont teljesen világos, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetése gőzerővel igyekszik befolyásolni a közvéleményt. Mégpedig azért, hogy minél többen higgyék el, hogy a szankciók térdre kényszerítik Oroszországot. Erről kellene meggyőzni az emberek százmillióit. Meg arról, hogy Moszkva leteszi a fegyvert, ha télen nem lesz fűtés az európai otthonokban. Ja, és az energiafogyasztásért mindenki fizesse a korábbi sokszorosát, és akkor Putyin meghátrál.
„Az árak meredek emelkedése miatt Oroszország 158 milliárd euró bevételre tett szert a fosszilis energiahordozók értékesítésével az ukrajnai háború első hat hónapjában” – állapította meg a Centre for Research on Energy and Clean Air finnországi székhelyű, független kutatóközpont. A jelentés szerint ez az összeg vélhetőleg több, mint amennyit Moszkva a háborúra kiad. Az intézet ugyanis százmilliárd euróra becsülte a hadiköltségeket. Mindebből az következik, hogy a szankciók kevésbé fájnak Oroszországnak, ellenben szép lassan elfogy Európa „életereje”.
Ha Oroszország ekkora „bajban van”, akkor mi a helyzet Ukrajnával? A tények itt is magukért beszélnek. Ukrajna gyakorlatilag csődbe jutott. A katonai invázió tönkretette a gazdaságát, hatalmas a visszaesés, a költségvetés hiánya az egekbe szökött. Az ország ipara megsemmisült, egyedül a mezőgazdasága maradt talpon, de az is csak úgy-ahogy.
Ukrajna a háború előtt a világ ötödik legnagyobb gabonaexportőre volt. A kivitel most az ENSZ és Törökország közbenjárásával működik, de a mennyisége így is töredéke a korábbi évekének. Az ország idén augusztus 26-ig 3,4 millió tonna gabonát exportált, míg tavaly ugyanebben az időszakban hétmillió tonnát. Vagyis az ebből származó bevételek is jelentősen megcsappantak.
Ukrajna költségvetése jelenleg egy „feneketlen zsák”. Az Európai Unió vezetése ebbe önti bele az eurómilliárdokat. Úgy, hogy a pénz nagy részét hitelből teremti elő. A hiány fedezéséhez átszámítva legalább 3600 milliárd forintra lenne szükség, mégpedig havonta! Több tagállam ráadásul fegyvereket is szállít Kijevnek. Ma már ott tart a folyamat, hogy az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kénytelen volt megállapítani: a közösség lassan kifogy a fegyverekből. Tegyük hozzá: a pénzből is.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetése úgy kívánja a békét, hogy támogatja a háborút. Ennek oltárán a kontinens jólétét is feláldozzák, noha ezzel egyetlen ukrán életét sem mentik meg.
A magyar kormány a konfliktus kirobbanása óta a békét szorgalmazza. A feleknek tárgyalóasztalhoz kell ülniük, ebben pedig megkerülhetetlen az Egyesült Államok szerepe. Ellenkező esetben beláthatatlan, mikor szűnik meg a fegyverek ropogása. Az orosz medve nem fog téli álmot aludni.
Robert C. Castel szerint kompromisszumra van szükség, a háborút itt és most meg kell állítani. Európa már így is túl nagy kockázatot vállalt. A biztonságpolitikai szakértő olyat is mondott, amit senki nem szeret hallani. A következő kérdést tette fel: mit csinálunk akkor, ha Moszkva általános sorozást rendel el, és kétmillió orosz katona áll majd Európa keleti határain?
Magyar Nemzet
