Az árfolyamkockázat esetében nem elégséges, ha egy pénzintézet általánosságban írt arról egy kölcsönszerződésben – mondta ki csütörtöki döntésében az Európai Unió Bírósága csütörtökön.
A luxembourgi központú testület álláspontja szerint a pénzintézetek kötelesek elegendő tájékoztatást nyújtani a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak.
Az uniós bíróság ítéletében aláhúzta, a nemzeti bíróságok vizsgálhatják az árfolyamkockázatnak a kölcsönfelvevőre terhelését, és tisztességtelennek nyilváníthatják az ezzel kapcsolatos szerződési feltételeket, ha a hitelfelvevő számára nem világosan és érthetően fogalmazták meg azokat.
„E követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára” – fogalmaztak.
Ebből az következik, hogy az átlagos fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani nem csupán annak felismerésére, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt - esetlegesen jelentős - gazdasági következményeinek értékelésére is - húzták alá.
Az ügy előzménye, hogy két magányszemély svájci frankban nyilvántartott kölcsönre vonatkozó kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A szerződés értelmében a havi törlesztőrészleteket forintban kellett megfizetniük, de e részletek összegét a forint és a svájci frank aktuális árfolyama alapján számították ki. Ezenfelül a kölcsönfelvevők vállalták, hogy viselik a két pénznem árfolyamának esetleges ingadozásához kapcsolódó kockázatot. Az árfolyam későbbi jelentős megváltozása a fizetendő havi törlesztőrészletek összegének nagymértékű megemelkedését eredményezte.
Közben Magyarország 2014-ben olyan törvényeket fogadott el, amelyek a devizaalapú kölcsönszerződésekben megszüntettek bizonyos tisztességtelen feltételeket, az ilyen szerződések alapján fennálló összes fogyasztói tartozást forintosították, és elrendelték, hogy a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott árfolyamot kell alkalmazni. Az új törvények azonban fenntartották a magyar forintnak a svájci frankkal szembeni leértékelődése esetén fenyegető árfolyamkockázatnak a fogyasztóra terhelését.
A bíróság hozzátette, a jogalkotó érdemben nem változtatta meg a devizahitel-szerződések azon rendelkezéseit, amelyek szerint a forint és a kölcsönügylet alapjául szolgáló deviza árfolyamának a fogyasztó kárára történt megváltozásából előálló többletköltségeket egyedül a fogyasztó köteles viselni.
Végezetül az uniós bíróság megerősítette, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie, milyen, az árfolyamkockázaton túli esetleges tisztességtelen feltételek lehetnek a szerződésekben.
