Távozott hivatalából Victoria Nuland, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese, aki személyesen is részt vett az ukrajnai Majdan tüntetések lebonyolításában. Ettől, azaz a Janukovics kormány megdöntésétől számíthatjuk azt a projektet, amelyet az Egyesült Államok indított Ukrajna megszerzéséért.
Ukrajna kimagaslóan értékes és hatalmas mezőgazdasági területeivel ugyanis olyan mérleg nyelve volt, amely eldönthette, ki nyeri meg az Oroszország és az Egyesült Államok között kialakult élelmiszerversenyt. A spekulációk szerint Ukrajna mezőgazdasága már akkor is az USA javára billenthette a mérleget, ha egyszerűen csak nem kapcsolódik Oroszországhoz. Még jobb persze, ha területei az USA mögött álló, vagy inkább mondjuk úgy az Egyesült Államok erőforrásait kihasználó globál-tőke tulajdonába kerülnek. Az erre vonatkozó lépések már 2013-ban megkezdődtek. Majd, amikor a Janukovics-kormány hezitált vagy máshonnan nézve pávatáncba kezdett a Nyugat és Oroszország közt, fel is gyorsították őket.
A Majdan utáni ukrán kormányok már sietve kezdték el lebontani az addigi ukrán földbirtokosi rendszert. Ennek egyik látványos eleme volt az az adóügyi szabályozás, amelyet 2015-ben vezettek be és amely miatt akkor utcára is vonultak az ukrán gazdák. A tüntetések azonban nem értek el semmit. És a nagyvállalatoknak kedvező jogszabályi környezet, valamint az addigra tömeges eladósodás gyorsan, főleg amerikai cégek kezébe játszotta át az ukrán földeket.
Ma a legóvatosabb becslések szerint 17, más megközelítés szerint 21 millió hektárnyi termőföld van ezeknek a globális cégeknek a kezében. Azt, hogy valójában mennyi, hivatalosan nem tudni, nemcsak azért, mert offshore cégek során keresztül birtokolják azokat, hanem azért is mert – az uniós csatlakozásra váró – Ukrajna földnyilvántartása valamilyen oknál fogva a mai napig nincs összesítve és digitalizálva.
