Kegyetlen, számító nő volt Elek Margit, akit csak beléndekes asszonyként emlegettek Szegeden a hatvanas években. Családtagjait és védekezésre képtelen ismerőseit ölte meg a pénzük miatt. A szegedi sorozatgyilkos bomlott elméjű volt - ez már a gyilkosságok előtt is kiderült. Többször kezelték skizofréniával zárt osztályon, de minden alkalommal kiengedték, így Margit tovább gyilkolhatott. Volt olyan áldozata, akinek még azelőtt rendelt sírkövet, mielőtt megölte volna.
A bíróságon azt vallotta: ő valójában humánus volt az áldozataihoz, ugyanis azt látta, hogy azoknak már szenvedés az élet, így megszabadította őket a kíntól. Azt is mondta, hogy lényegében a Magyar Népköztársaságnak haszna származott a gyilkosságokból, hiszen nem termeltek már hasznot az országnak, és nem kellett tovább folyósítani a nyugdíjukat sem.
Kámforral kezelték a skizofréniáját
Elek Margit 1914-ben született. Volt egy ikertestvére is, akit Károlynak hívtak. Szegényen éltek a szüleikkel, így Margitnak már gyerekkorában dolgoznia kellett. Károly a második világháborúban eltűnt, semmit nem tudott róla a család, végül 1956-ban halottá nyilvánították.
Margitot már 1938-ban skizofréniával kezelték zárt osztályon. Akkoriban gyógyíthatatlan betegségnek tartották a skizofréniát, mégis különleges módszerrel próbálták kezelni. Kámfort adtak a betegek izomszöveteibe, amely görcsrohamot okozott, ezzel egyidejűleg megszüntette a skizofrénia tüneteit. A kámfor viszont csak átmeneti javulást eredményezett. Kámforos kezelést kapott Margit is.
Az orvosok úgy ítélték meg, hogy ez javított a nő állapotán, így kiengedték a zárt intézetből, és újra aktív tagja lehetett a társadalomnak. Munkát vállalt a makói baromfitenyésztő telepen, de összeveszett a főnökével, amelyet per követett. A bírósági perben Margit 14 ezer forintot nyert, ami akkoriban elképesztően nagy összeg volt. A pénzből Szeged Rókus városrészében megvette a Hétvezér utca 38/B. számú házát - itt követte el később a gyilkosságokat is.
A házban több lakás volt - a nő az egyik földszintit foglalta el. A többi lakást szegény, szociálisan rászoruló embereknek utalta ki a város. Ez persze nem tetszett Margitnak, ő ugyanis piaci áron akarta bérbe adni a lakásokat.
Az asszony fiatalon nőkkel ismerkedett, velük tartott fenn szerelmi kapcsolatot is. Később, 1950-ben, 36 évesen ismerkedett meg Barna Mihály kéményseprővel, akihez később feleségül is ment. 1952-ben viszont újra kitörtek rajta a skizofrénia tünetei, ismét zárt intézetben kezelték. Néhány hét múlva megint gyógyultnak nyilvánították és kiengedték a kórházból.
A házaspár jó anyagi körülmények között élt, jól gazdálkodtak a pénzzel, így Debrecenben is vettek egy házat. Egyre inkább gyarapodtak anyagilag, de ez Margiton nem látszott: szegényes, szakadt ruhákban járt, és továbbra is a Hétvezér utcai, földszinti, szoba-konyhás lakásban lakott.
Nyolc év múlva a férj, Barna Mihály egészsége megromlott, gondoskodásra szorult. Sőt, az ötvenes évek második felében hozzájuk költözött Margit édesanyja is, aki szintén ápolást igényelt, annyira beteg volt. Elek Margit nem bírta egyedül ápolni a férjét és az anyját, ezért segítőt hívott. A házában lakó Biczók Lajosnét fogadta fel - aki ingyen lakhatott a Hétvezér utcai házban, cserébe a segítségért.
Nem sokkal később először 46 éves korában Mihály halt meg, néhány nappal később Margit édesanyja is. Gyors egymás utáni haláluk gyanút keltett a rendőrökben, de nem tudták bizonyítani, hogy ők lettek volna a későbbi gyilkosságsorozat első áldozatai.
Méreggel és gyógyszerrel ölt
Elek Margit már akkor megcsalta férjét, amikor az még élt, de nagyon beteg volt. A piacon ismerkedett meg Varga Sándor gazdálkodóval, akinek szép háza és nagy földbirtoka volt. Mihály halála után Margit elköltözött Kiszomborra, Varga házába. A korábbi segítője, Biczók Lajosné beteg lett, Margit pedig meglátogatta 1958. október 10-én.
Biczókné volt az első, akit bizonyítottan Elek Margit ölt meg. Valószínűleg azért, mert a szerencsétlen asszony továbbra is ingyen élt a Hétvezér utcai házban, ráadásul végrendeletében minden vagyonát Elek Margitra hagyta. Margit egy pohár vízben gyógyszereket oldott fel, megitatta az asszonnyal, aki elkábult. A tehetetlen, beteg nőt ezután megfojtotta.
A rendőrség le is tartóztatta Elek Margitot, de mivel nem tudták bizonyítani, hogy ő követte el az emberölést, el kellett engedniük. Margit meg is kapta Biczókné minden vagyonát.
1959 novemberében kötött házasságot Elek Margit és Varga Sándor. Házasságukat titokban tartották, még Varga két fia is napokkal később tudta meg, hogy apjuk elvette Margitot. A férj a feleségét nevezte meg kizárólagos örökösének nem sokkal az esküvő után - ezzel alá is írta a halálos ítéletét. Ugyanis még ugyanazon év karácsonyán - alig néhány héttel az esküvőjük után - a nő újra gyilkolt.
Vargáné beléndekmagot gyűjtött, azonban tévedésből maszlagos redőszirmot vitt haza. De mindkét növény mérge azonos hatású atropint tartalmaz, amelyből kis mennyiség is halálos. Vargáné töltött káposztát főzött, s meghívta vacsorára férje gyermekeit is. Utána Varga még háromszor evett a töltött káposztából, amelybe felesége porrá tört maszlagos redőszirmot kevert.
A férfi egyre rosszabbul lett, a "gondoskodó feleség" pedig húslevest készített a beteg férjének, amibe még több csattanó maszlagot tett. Két tányérral etetett meg Vargával. A makkegészséges, 60 éves ember röviddel ezután meghalt 1960. január 6-án. Elek Margit pedig a férje minden vagyonát eladta, és visszaköltözött Szeged-Rókusra, a Hétvezér utcai lakásba.
További részletek az Origo oldalán.
