Tüntetés, tüntetés, tüntetés – összeszedtük az eddigieket

A megmozdulásokat végig magánszemélyek jelentették be, nem volt állandó szervezői csoport. Az első jelentős megmozdulást április 2-án tartották, és egy frissen alakított, Oktatási Szabadságot nevű Facebook-oldalon hirdették meg a Fővám térre, ahonnan a Kossuth térre vonultak. A következő megmozdulást már a törvény megszavazása után, április 4-én rendezték, ezúttal a CEU elé. A felszólalók mindkét rendezvényen az egyetem oktatói, diákjai voltak.

Az eddigi legnagyobb megmozdulást az egyetem mellett (különböző becslések szerint 40-70 ezren vehettek rajta részt) a Várkert Bazárnál kezdték április 8-án, ahonnan szintén a Kossuth térre vonultak át. A követelés ekkor már az volt, hogy Áder János ne írja alá a parlament által megszavazott törvényt. A felszólalók között ezúttal a közoktatásban dolgozó tanárok is voltak, és beszédet mondott a Greenpeace egyik aktivistája is. A megmozduláson már kisebb incidensek is történtek, a Parlamentnél volt némi dulakodás a rendőrsorfallal. A tömeg ezután átvonult az Emberi Erőforrások Minisztériumához és a megpróbáltak eljutni a Fidesz székházhoz, azonban a Lendvay utcát lezárták a rohamrendőrök.

Április 11-én és 12-én két kisebb megmozdulás is zajlott: miután Áder János aláírta a törvényt, a Sándor-palotánál spontán gyülekezés kezdődött. Ennek a vége ismét vonulás lett, a demonstráció a Rádió régi épületénél ért véget, a Nemzeti Múzeum mögött. A tüntetés elején letartóztatták Gulyás Márton aktivistát, aki megpróbálta festékkel megdobni a köztársasági elnök irodáját. A következő tüntetést másnap az ő letartóztatása miatt tartották a Gyorskocsi utcában.

Április 13-án a Hősök terén gyűlt össze több tízezres tömeg, ahol a CEU-ügy mellett a civil szervezetekről szóló törvény ellen is tüntettek (a törvénytervezet lényege, hogy a „külföldről támogatott szervezet” bélyeggel kellene megjelenni minden olyan szervezetnek, ami bizonyos összeg felett kapott pénzt külföldi forrásból – kritikusai szerint a törvény orosz mintát követ, célja a kormány kritikájának elhallgattatása). A megmozdulást ismét a Facebookon szervezték, a frissen bejegyzett Civilizáció nevű oldalon, és csatlakozott több civil egyesület is, köztük az Igazgyöngy Alapítvány, a TASZ és az Ökotárs Alapítvány. A tüntetés végén ismét spontán vonulás kezdődött, néhány ember a Fidesz-székháznál összetűzött a rendőrökkel, máshol viszont nem történt incidens. A tüntetés az Oktogonon ért véget, ahol a tüntetők egy (nagyrészt fiatalokból álló) része még hajnalig maradt, bár itt már inkább buli folyt, mint demonstráció.

A CEU melletti tüntetéseknél valamivel kisebb, 1-2 ezres tömeg volt az „Állítsuk meg Moszkvát” címszóval rendezett, a kormány oroszbarát külpolitikája ellen tiltakozó tüntetésen. Ezt eredetileg az orosz nagykövetség elé jelentették be, azonban a rendőrség a nagykövetség egész környékét (az Andrássy út jó részét) lezárta. A demonstráción beszédet mondott Lányi András író és Puzsér Róbert is, utóbbi arról beszélt, vannak bajok az Európai Unióval, de Magyarország mindenképpen Európa része kell hogy legyen. „Orbán felrúgja az ország ezeréves hagyományát, megtapossa 48 és 56 eszméjét, miközben pofátlanul szabadságharcosnak hazudja magát” – mondta Puzsér. Orbánt aztán felcsúti autókereskedőnek nevezte, aki „át akar seftelni minket az Urálon”.

Május 1-jén a Momentum Mozgalom hasonló tematikájú demonstrációt hirdetett a Szabadság térre – az időpont és a helyszín szimbolikus, hiszen itt ünnepelték 2004. május elsején Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. Ezzel az áprilisban kezdődő tüntetéshullám óta ez az első jelentősebb megmozdulás, amit politikai párt szervez.