„Tamás Ilonka még az Osztrák–Magyar Monarchia idején született, 1912-ben. Élete a megpróbáltatások és az emberi helytállás példája” – mondta róla Nagy Ákos Róbert gömöri esperes, aki a református egyház nevében búcsúztatta a 104 éves korában elhunyt tanítónőt.
Az esperes kiemelte, hogy a magyar állampolgárságot felvevő Tamás Ilonka nemcsak hivatásában mutatott példát, de élete utolsó éveiben igazi emblémája lett a kisebbségi létben a megmaradásért küzdő magyarságnak.
„Küzdött és harcolt, na nem önmagáért, hanem az oly sok mindent elhordozott, a többségi nemzet által megsemmisítésre, beolvasztásra ítélt felvidéki magyarságért” – tette hozzá Nagy Ákos Róbert.
A református egyház szertartása szerint megtartott, hamvasztás előtti búcsúztatáson a magyar kormányt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes képviselte, aki a család kérésére felolvasta Orbán Viktor személyes hangvételű levelét.
„Ő nemcsak az ábécét tanította, hanem magyarságra, összetartozásra, a szülőföldhöz és a hithez való hűségre nevelte diákjait. Tudta és hirdette: csupán a közös gyökerek tarthatják meg a kisebbségbe szorultakat, ezért állt ki bátran a jogaiért is” – mondta Semjén Zsolt.
Tamás Ilonkának 2010-ben, 98 évesen nyílt először lehetősége arra, hogy ő maga döntsön állampolgárságáról. Ekkor élt a törvény kínálta lehetőséggel, és szlovák állampolgársága mellé felvette a magyart is. Emiatt azonban a szlovák hatóságok megvonták tőle szlovák állampolgárságát, és azt haláláig sem kapta vissza.
