Szakértők: Az illiberális állam a diktatúra felé vezet

„Ilyen értelemben tehát az az állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint például a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő, sajátos nemzeti megközelítést alkalmaz” – a miniszterelnök 2014-ben beszélt a tusványosi szabadegyetemen a liberális társadalomszervezéssel való szakításról, mert az szerinte eladósította az országokat, és elpazarolta a közvagyont.

E folyamatról, vagyis az illiberális demokráciákról készítettek tanulmányt közösen lengyel, szerb, horvát és magyar civil szervezetek azzal a céllal, hogy visszafordítsák a társadalmakat a diktatúra felé vezető útról. Az egyik szerző szerint az ilyen rendszerek azért épülhettek ki, mert kihasználták a hidegháború utáni bizonytalanságot.

„A közös módszerük Moszkvából terjedőleg az úgynevezett idegen ügynökökről szóló törvény, az ügynöktörvény, amely megpróbálja külföldi ellenségként, a nemzet ellenségeként beállítani a civil társadalmat mint az ötödik hadoszlopot. Ez nem más, mint a második világháború legfontosabb tapasztalatának a visszaforgatása, az, hogy az emberi jogok mindenütt érvényesülhetnek, ez a béke egyetlen záloga” – jelentette ki Haraszti Miklós, az ENSZ fehéroroszországi különleges megbízottja.

Horvátország már nem illiberális demokrácia – erről a zágrábi Human Rights House igazgatója beszélt. Ivan Novosel kifejtette, „a kormány megbukott, ami egy okra vezethető vissza – és ez Magyarországgal összefügg –, mégpedig a korrupciós vádakra. Például a HDZ-pártelnök elleni korrupciós vád megállt, és bebizonyosodott, hogy velejéig korrupt emberekről volt szó, akik például pénzt fogadtak el a Moltól. Ez meggyőző volt. Már nincs nálunk illiberális demokrácia, hála istennek, van egy új kormány, bár ez megint HDZ-párti, úgyhogy még nem dőltek el teljesen a dolgok.”

A szervezetek vezetői egyetértettek abban, hogy a liberális demokráciára való törekvésben nagy szerepe lehet az oktatásnak és a civilek közötti összefogásnak, valamint szükség van a tanárok, a papok és a hétköznapi emberek kiállására is.