A világszínvonal menne, csak elmentek az orvosok és az ápolók

A Dankó utcában működik a hajléktalanok kórháza. Az Oltalom Karitatív Egyesület működteti. Az ingatlan eredetileg mészárszék volt, ma életeket mentenek itt. 

„Lehet, hogy Magyarországon is vannak világszínvonalú egészségügyi részlegek, de az átlag magyarhoz ez nem jut el. Ezért nyugodtan mondhatom, hogy az Oltalom Dankó utcai kórháza jobb színvonalon működik mind a szakmai ellátottság, mind az egyéb kiszolgálás tekintetében, mint egy átlag magyar kórház” – mondta Iványi Gábor, az egyesület elnöke.

Zsoldos Ferenc az egyik beteg, ő végstádiumban lévő daganatos, 22 éve hajléktalan. Mindössze egy olyan helyet szeretne, ahol megengedik, hogy használhassa a konnektort, mert csak így működik az oxigénpalackja. „Semmiféleképp nem tudták bevállalni az oxigénpalackomat. Mert ez nyilván áramot fogyaszt, dotálnia kell az intézménynek.”

A hajléktalankórházban van járóbeteg-ellátás, fogászat, sőt gyógytorna is.

Egy közeli rendelőben Haskó László sebész szakorvos dolgozik. Van tapasztalata a külföldi ellátásról is, mivel évekig  Észak-Írországban és Spanyolországban működött. „A világszínvonal inkább politikai fogalom. A világba tartozik Banglades és az Egyesült Államok is” – vélekedett Haskó doktor, aki a szakemberek elvándorlását tartja az egyik legnagyobb problémának a magyar egészségügyben. Azt meséli, hogy volt idő, amikor szabályosan féltette a betegeit az állami kórháztól. „Dacára annak, hogy egy nagy fővárosi intézményről van szó, olyan körülmények uralkodtak, hogy már a rokonaimat nem mertem volna bevinni. Akkor úgy gondoltam, hogy másokkal sem szabad ilyen kockázatot vállalni” – mondta.

A sebészorvos hazajött, de van, aki nemrég ment ki. Egyikük Beke Ildikó ápoló, aki immár a norvégiai Bergenből mesél magyarországi ápolói tapasztalatairól. „Én dolgoztam olyan körülmények között neurológiai osztályon, hogy 47 ágyra ketten, azaz ketten voltunk 12 órás műszakban. Itt pedig 8 betegre vagyunk hatan. Gyakorlatilag azt jelentette, hogy a pelenkázásra váró betegek este hatig vártak arra, hogy át legyenek pelenkázva, mert előbb gyógyszereket kellett adni, etetni kellett, infúziókat kellett lefolyatni” – számolt be a kivándorolt ápoló.

Riba-Szabó Csilla egészségügyi dolgozók kiközvetítésén dolgozik Németországban. Azt mondja, a kiérkező magyar ápolók először nem is hiszik el, amit egy német kórházban látnak: „lelkendeznek, ujjonganak és teljes mértékben le vannak döbbenve, hogy úristen, itt van steril kesztyű, sőt végtelen mértékben áll rendelkezésre steril kesztyű.”

Az ujjongás után azonban van komoly következtetés is. „Számomra nagyon megdöbbentő volt és megrendítő volt, hogy több kolléga, intenzíves szakápoló kolléga mondta, tehát már nagyon komoly szaktudással rendelkező kollégák, hogy bizonyos betegeknek bizonyos betegségképpel, kórképpel, Magyarországon nincs esélyük túlélni” – emlékezett a közvetítő.

A hazai egészségügy tehát tényleg képes világszínvonalú teljesítményre, csak az a gond vele, hogy az orvosok és ápolók ezt már nem Magyarországon nyújtják.