Lánczi Tamás szerint Merkel a bukástól fél. Úgy látja, hogy decemberben nagyot bukna, ezért előre sietett, és önként vállalt azt, amit két hónap múlva kellett volna elszenvednie. Lemondásával egy sodródás kezdődött el, hisz nincs utóda, ugyanis az elmúlt tízenpár évben minden vetélytársát kiirtotta maga körül.
A CDU-s pártelnökség és kancellári posztnak egyben kéne lennie – hangoztatta Merkel sokáig. Ugyanakkor a CDU/CSU pártszövetség 1972-ben 44,9 százalék, történelmi csúcsán, Helmuth Kohl alatt 48,8 százalék szavazót tudott maga mögött. Ma ez mindössze 24 százalék, ez pedig brutális népszerűségvesztés. Ehhez részben hozzájárult a Merkel-ellenes személyes ellenszenv is. A kérdés: ki követi őt? Több jelölt is van, akikről a december 7-én megrendezendő kongresszus fog dönteni. A Fidesz számára egyáltalán nem mindegy, hogy a CDU-ban mint a legfontosabb néppárti szervezetben, a liberális Friedrich Metz, vagy az Orbán irányvonalához közelebb álló Jens Spahn, egészségügyi miniszter lesz az utód.
Lánczi Tamás szerint Merkel volt a sokat hangoztatott, erősödő populizmussal szemben a liberális világ védelmezője, a politikai globalizmus egyik markáns képviselője, az Európai Egyesült Államok egyik szószólója. Ezért látható: ebben a szerepében is utóda kell legyen, nem csak a német belpolitika és gazdaság az értelmezési tartomány.
Nagy Attila Tibor szerint a migrációs krízisen túl a német belpolitikában a magas bérletárak, a lakásárak, a dízelbotrány is vezető témák voltak, tehát 2015 végén volt egy megzuhanás, majd ezek után a folyamatos erózió vezetett a mostani állapothoz 3 év elteltével.
Farkas Örs szerint a nagykoalíciós kormányzásban az SPD még durvábban erodálódott, és új politikai tér nyílt az AfD megjelenésével a német politikában, immáron tartósan átalakítva a német politikai teret. A Willkommenskultur, mint fogalom, osztotta meg ennyire a német választókat, akik a teljes politikai paletta átrajzolásával feleltek erre – vélekedett.
Szakonyi Péter szerint fontos a háttér okokon túlmenően, hogy mi jöhet ezután? Úgy néz ki számára, hogy a fenti említett, az európai politikában létrejövő üresedést Francois Macron fogja átvenni, ezzel párhuzamosan pedig Németország politikai szerepe is csökkenni fog, visszaáll gazdasági motorrá
. Ez a veszély adott, és ebben Lánczi Tamás is egyetért, főleg az ambíciók, a retorika szintjén, ahol Macron egyre inkább Európa védelmezőjének
szerepében tetszeleg. Macron azonban az egyik leggyengébb francia elnök, talán Francois Hollande-hoz hasonlítható, aki azonban ciklusának ezen időszakában jóval erősebb volt nála.
A belpolitikai többség elszivárgott mögüle, lényeges társadalmi bázisa nincs. Az első pengeváltásra is épp Macron kapcsán került sor a résztvevők között, „hisz hogy is várhatna pont egy francia vezető több szolidaritást pont a magyaroktól” – Lánczi Tamás szerint.
Tekintse meg a teljes interjút:
